Rebekánk 9 hónapos

Bizony, a kislányunk nemrég töltötte a 9. hónapját (egész pontosan már egy hete). Különleges időszak ez, valahogy úgy érzem néhány hete mintha felgyorsult volna minden vele kapcsolatban, hirtelen nagyon sokat változott. 

 Először is, nekiindult a nagyvilágnak. 
Írtam már többször a mozgásfejlődésével kapcsolatban, nem kapkodott el semmit, az biztos. Kb. egy hónapja voltunk a neurológián vele kontrollon és akkor az orvos miután jó alaposan megvizsgálta, azt mondta, hogy semmit nem tud mondani, ez a gyerek tökéletesen rendben van. Korábban volt egy kis izomtónus probléma, de időközben az is szépen helyrejött. Kérdeztem tőle, hogy akkor miért nem kúszik vagy mászik, azt mondta, ő egy ilyen típus, majd elindul, amikor jónak érzi, legyek türelmes. Mutatott néhány gyakorlatot-játékot, amik esetleg "ötletet adhatnak" Rebusnak, azokat itthon csinálgattuk. Közben nagyon ráérzett a gurulásra, gurulva közlekedett a nappaliban. Kúszni valamennyit kúszott, de csak hátrafelé, azt is ritkán.
Aztán egy reggel felébredt, letettem a szőnyegre, ő pedig elindult, mintha mindig is ezt csinálta volna. Olyan érdekes volt, mert nem volt átmenet (hogy mondjuk előtte pár nap már majdnem kúszott vagy próbált), hanem egyszer csak kinyomta magát négykézlábra és megindult. Arra még nem jött rá, hogy hogyan kell összehangolni a kezeit és lábait, úgyhogy ilyen kúszás-mászás között van, amit csinál :) De nagyon lelkes, bejárja az egész szobát!


 Kimondta az első szavát!
Ez a napokban történt: már korábban elkezdtük tanítani neki az elköszönést (integetünk és azt mondjuk "pápá"). Kezdetben csak nagyon nézte a folyamatot, néha gyanús volt, hogy ő is próbálja utánozni, változó eredményességgel.

Aztán egyik este épp köszöntünk el Apától (vittem be aludni) és amikor Sándor integetett neki, ő is integetni kezdett és azt mondta, "tátá" (ami babanyelven a pápá, ha esetleg nem beszélnétek babául ;). Majd Sándor újra integetett és pápázott és Rebus visszaintegetett és tátázott :) 

Annyira édes volt! Azóta is lelkesen integet és mondja, hogy "tátá". 

Ezek mellett pedig beszél, a maga babanyelvén, folyamatosan. Úgy értem: tényleg folyamatosan! Reggel felébred, magunk mellé veszem, ő odafordul hozzánk (mi persze még félálomban vagyunk) és vigyorogva rákezdi :) És csak mondja, mondja... hol kiabál, hol suttog, hol pedig csak alaphangon magyaráz. Nem is igazán van olyan tevékenysége, amit ne kísérne beszéddel (ha esetleg valaminek a tanulmányozásában nagyon elmerül, akkor általában csöndben van). Például meg van győződve arról, hogy ha mesét olvasok neki, akkor bizonyára neki is mondania kell nekem - kívülről nem igazán lehet megállapítani, hogy akkor most ki mesél kinek :D

Nagyon erősen kötődik.

Ez is új dolog, igazi anyás baba lett. Bújik, csimpaszkodik. Ha a hátamon van, megfogja a hajamat, az arcához húzza, sokszor úgy alszik el. Ha az erszényben van átölel, simogat. Korábban nem volt ám ilyen, meg azért most is úgy van ez, hogy ha ő szeretné, akkor dögönyözhetem, de alapból nem az a nagyon bújós baba. De most abban a korban van már, hogy anya kell, látni kell, időről időre ellenőrizni, hogy biztos megvan-e még. Ha kimegyek a szobából, riadtan sír, van, hogy Sándor sem tudja megvigasztalni. Aztán ha újra meglát, felveszem és azonnal megnyugszik, helyreáll a világ rendje, lehet tovább játszani :)

És hát nem csak ő kötődik, mi is... ma már teljesen elképzelhetetlen az életünk nélküle! Sándor egyenesen odáig van érte, minden nap átlagosan 10x vall szerelmet a lányának :D Nagyon drágák.

 Nagylányosodik.

Minden téren. Kiderült, hogy azért is volt nehezebb az altatása, mert már nem igényelt annyi alvást napközben. Egy ideje elkezdett átállni a napközbeni egy alvásra, de egyelőre még változó, hányszor alszik (van hogy már csak egyszer, de van, hogy még kétszer).

Egyre határozottabban ad hangot az akaratának, újabban például csapkodni kezd, ha nem tetszik neki valami (amire sokszor még mindig kérdés számomra, hogy hogyan reagáljak, egyelőre igyekszem nyugodt hangon elmagyarázni neki, hogy ezt ne csinálja). Ezzel egyidejűleg megjelentek köztünk az első "csaták" is, mert most már előfordul, hogy olyat csinál, amit nem szeretnék (pl. a kanalat vadul lóbálja és mindent beterít a vacsorájával...), szóval ismerkedik a NEM szóval és annak gyötrelmes jelentésével. Egyelőre ott tartunk, hogy ha valamire azt mondom nem, ő ismételgetni kezdi utánam, hogy "nemnemnem" és csinálja tovább... na igen, van még mit tanulnunk :)

Néhány érdekesség Rebusról:

• Nem engedi senkinek, hogy megfogja a kezét (nekünk se).
• Imádja a Big Bang Theory sorozat intróját, ha meghallja, hogy az megy a tévében, azonnal odafordul :)
• Szereti, ha vágják a körmét.
• Nevetni kezd, ha meglátja, hogy veszem magamra az erszényt vagy a mei tait.
• A kedvenc háztartási eszközei a mosógép és a vízforraló.

Hát ilyen ő, a mi Rebekánk, Isten ajándéka. Nagyon szeretjük!