Nem, ez nem egy béna horrorfilm címe, ez a valóság! A minap vércseppeket találtam Rebus lepedőjén. Először kicsit megijedtem, aztán eszembe jutott, hogy egy 3 gyerekes anyuka barátnőm még korábban említette, hogy ha esetleg egy kisebb vérfoltot találnék a kiságyban, ne kapjak azonnal szívrohamot, az lehet csak a fogzástól van. Való igaz, az ezt megelőző éjszakánk elég sokszor kelős volt, nehezen aludt szegény manónk, gyakran felsírt (mondjuk derekasan állta a küzdelmet és az esetek kb. felében ügyesen visszaaltatta magát a drágám). Szóval gyorsan megnéztem az ínyét (illetve inkább próbáltam, mert nem nagyon engedte), de fogat nem találtam. Felhívtam a fentebb említett barátnőmet és megnyugtatott, hogy bizony ez nagyon valószínű, hogy a foga lesz és ne lepődjek meg, ha még sokáig nem látom a fogacskát, mert elég aprólékosan, szakaszosan töri át az ínyt (és ilyenkor mindig vérezhet is egy kicsit).
Szóval továbbra is várjuk az első fogakat, Rebus addig is lelkesen rág és nyálzik :)
2013. március 26., kedd
2013. március 21., csütörtök
Apás szülés - az apa szemével
Már régóta tervben volt ez a bejegyzés, de csak most jutottunk el odáig, hogy meg is tudjuk írni :)
Amikor Sándorral a szülésre készültünk, elég sokat gondolkodtunk azon is, hogy hogyan lesz ez az apás szülés dolog (sokáig az sem volt biztos, hogy Sándor bent lesz-e egyáltalán). A dolog női részével nem volt gond - rengeteg szüléstörténet, videó stb. található a neten, amik számomra nagy segítséget jelentettek a felkészülésben, viszont a férfi oldal már igen csak hiányos... alig-alig találni bármit is ebben a témában, hogyan éli meg egy férfi a szülést. Pedig szerintem ez is fontos lenne, hiszen szegény férfiaknak kb. fogalmuk sincs, mibe csöppennek bele, ráadásul elég sok tévképzetük van a folyamatról, úgyhogy úgy döntöttem, készítek egy "interjút" Sándorral a témában, legyen ez is megörökítve (hátha jól jön majd a kistesónál is :).
- Hogyan képzelted el a szülést, milyen érzések voltak benned előtte?
Igazából nem képzeltem el előre (nem tudtam volna), de azért tartottam tőle. Nem tudtam, milyen lesz, így azt sem tudtam igazán, hogyan készüljek rá.
- Hogyan próbáltál készülni rá?
Elmentünk szülésfelkészítő előadásokra (a kórház tartotta), voltunk kórházlátogatáson (megnéztük a szülőszobákat, kórtermeket), voltunk egy szülésfelkészítő tanfolyamon ahol megtanították, hogy hogyan segíthetem a vajúdást, általában ott voltam a terhesgondozásokon így én is tudtam kérdezni az orvostól, illetve sokat beszélgettünk Regivel az egészről, ő hogyan képzeli a szülést stb.
Nekem különösen megnyugtató volt, amikor a szülésznővel találkoztunk hármasban és átbeszéltük a szülés részleteit - megnyugtatott, hogy kicsit megismerhettem azt a nőt, aki Regi mellett lesz a szülés alatt (pláne ha mégse jönne össze nekünk ez az együtt szülés dolog és egyedül kell hagynom őt).
- Hogy érezted magad amikor beindult a szülés?
Hát mivel nálunk kicsit így akadozott az elején, ezért tulajdonképpen nem is tudtuk, hogy beindult :) Gyakorlatilag a kórházban jöttünk rá, hogy itt most aztán tényleg szülés lesz! Akkor meg már pörögtek az események.
- Hogyan élted meg a vajúdást?
Nehéz volt... egyrészt, az hogy nem aludtunk két éjszaka, folyamatosan arra ébredtem, hogy Reginek jön egy újabb fájás. Meg persze izgultam is, hogy mikor induljunk a kórházba, mi legyen. Úgy van ez, hogy próbálsz figyelni a másikra, de nem tudod sokszor, mivel segítesz, mivel nem. Hát izgalmas, az biztos :) Azért nem volt könnyű nézni, hogy ennyire fáj neki, főleg a vajúdás vége felé, amikor már sűrűek a fájások.
- És a szülőszobán, a tényleges szülést? Neked milyen élmény volt?
Katartikus! Komolyan :) Az az igazság, hogy ilyenkor tényleg annyira elönt az adrenalin, hogy hiába van az emberben egy kis félsz, hogy mi lesz a másikkal meg a babával, egyszerűen mégsem gondol rá, csak cselekszik. Próbáltam észnél lenni és nem kétségbe esni, amikor Regi kicsit elfáradt. De közben valahogy végig extázisban voltam!
- És nem volt ijesztő vagy furcsa?
Nem, semmi ilyesmi. Nálunk egyedül annyi volt, hogy ugye a végén a doktornő is kicsit rásegített a dologra (konkrétan a kezével "ugrált" Regi hasán) - na az ijesztő volt így kívülről! De amúgy magában a szülésben semmi.
- Ha valaki nem tudja eldönteni, hogy bemenjen-e a párjával vagy sem, te mit tanácsolnál neki?
Szerintem menjen be, aztán meglátja, hogy bent marad-e. Egy próbát mindenképpen megér, úgysem tudja az ember milyen ez, amíg ki nem próbálja.
- Mi az, amit szerinted a nő tehet azért, hogy jobban működjön az együtt szülés?
Mi Regivel elég részletesen átbeszéltük, hogy ő mit hogyan szeretne, illetve hogy hogyan képzeli az egészet, szerintem ez így jó volt, nekem is megkönnyítette a dolgot. Később a vajúdás alatt, ha tud, akkor jó, ha végig kommunikál a pár, hogy a nőnek épp mire van szüksége, hol fáj, mi esne jól stb.
- Mi tanácsolnál egy másik szülés előtt álló apukának, hogyan készüljön fel?
Szerintem próbálja meg átbeszélni az orvossal, szülésznővel, hogy mire számíthat, nézze meg a szülőszobát. Nagy különbségek vannak az egyes kórházak között is ezen a téren (mi a bevett gyakorlat, "menetrend"), úgyhogy szerintem az a legjobb, ha abban a kórházban tájékozódik, ahol szülni fognak.
És végül imádkozzon! :) De tényleg.
- Akkor a következő gyereked születésénél is bent leszel? :)
Bent bizony! :)
Amikor Sándorral a szülésre készültünk, elég sokat gondolkodtunk azon is, hogy hogyan lesz ez az apás szülés dolog (sokáig az sem volt biztos, hogy Sándor bent lesz-e egyáltalán). A dolog női részével nem volt gond - rengeteg szüléstörténet, videó stb. található a neten, amik számomra nagy segítséget jelentettek a felkészülésben, viszont a férfi oldal már igen csak hiányos... alig-alig találni bármit is ebben a témában, hogyan éli meg egy férfi a szülést. Pedig szerintem ez is fontos lenne, hiszen szegény férfiaknak kb. fogalmuk sincs, mibe csöppennek bele, ráadásul elég sok tévképzetük van a folyamatról, úgyhogy úgy döntöttem, készítek egy "interjút" Sándorral a témában, legyen ez is megörökítve (hátha jól jön majd a kistesónál is :).
- Hogyan képzelted el a szülést, milyen érzések voltak benned előtte?
Igazából nem képzeltem el előre (nem tudtam volna), de azért tartottam tőle. Nem tudtam, milyen lesz, így azt sem tudtam igazán, hogyan készüljek rá.
- Hogyan próbáltál készülni rá?
Elmentünk szülésfelkészítő előadásokra (a kórház tartotta), voltunk kórházlátogatáson (megnéztük a szülőszobákat, kórtermeket), voltunk egy szülésfelkészítő tanfolyamon ahol megtanították, hogy hogyan segíthetem a vajúdást, általában ott voltam a terhesgondozásokon így én is tudtam kérdezni az orvostól, illetve sokat beszélgettünk Regivel az egészről, ő hogyan képzeli a szülést stb.
Nekem különösen megnyugtató volt, amikor a szülésznővel találkoztunk hármasban és átbeszéltük a szülés részleteit - megnyugtatott, hogy kicsit megismerhettem azt a nőt, aki Regi mellett lesz a szülés alatt (pláne ha mégse jönne össze nekünk ez az együtt szülés dolog és egyedül kell hagynom őt).
- Hogy érezted magad amikor beindult a szülés?
Hát mivel nálunk kicsit így akadozott az elején, ezért tulajdonképpen nem is tudtuk, hogy beindult :) Gyakorlatilag a kórházban jöttünk rá, hogy itt most aztán tényleg szülés lesz! Akkor meg már pörögtek az események.
- Hogyan élted meg a vajúdást?
Nehéz volt... egyrészt, az hogy nem aludtunk két éjszaka, folyamatosan arra ébredtem, hogy Reginek jön egy újabb fájás. Meg persze izgultam is, hogy mikor induljunk a kórházba, mi legyen. Úgy van ez, hogy próbálsz figyelni a másikra, de nem tudod sokszor, mivel segítesz, mivel nem. Hát izgalmas, az biztos :) Azért nem volt könnyű nézni, hogy ennyire fáj neki, főleg a vajúdás vége felé, amikor már sűrűek a fájások.
- És a szülőszobán, a tényleges szülést? Neked milyen élmény volt?
Katartikus! Komolyan :) Az az igazság, hogy ilyenkor tényleg annyira elönt az adrenalin, hogy hiába van az emberben egy kis félsz, hogy mi lesz a másikkal meg a babával, egyszerűen mégsem gondol rá, csak cselekszik. Próbáltam észnél lenni és nem kétségbe esni, amikor Regi kicsit elfáradt. De közben valahogy végig extázisban voltam!
- És nem volt ijesztő vagy furcsa?
Nem, semmi ilyesmi. Nálunk egyedül annyi volt, hogy ugye a végén a doktornő is kicsit rásegített a dologra (konkrétan a kezével "ugrált" Regi hasán) - na az ijesztő volt így kívülről! De amúgy magában a szülésben semmi.
- Ha valaki nem tudja eldönteni, hogy bemenjen-e a párjával vagy sem, te mit tanácsolnál neki?
Szerintem menjen be, aztán meglátja, hogy bent marad-e. Egy próbát mindenképpen megér, úgysem tudja az ember milyen ez, amíg ki nem próbálja.
- Mi az, amit szerinted a nő tehet azért, hogy jobban működjön az együtt szülés?
Mi Regivel elég részletesen átbeszéltük, hogy ő mit hogyan szeretne, illetve hogy hogyan képzeli az egészet, szerintem ez így jó volt, nekem is megkönnyítette a dolgot. Később a vajúdás alatt, ha tud, akkor jó, ha végig kommunikál a pár, hogy a nőnek épp mire van szüksége, hol fáj, mi esne jól stb.
- Mi tanácsolnál egy másik szülés előtt álló apukának, hogyan készüljön fel?
Szerintem próbálja meg átbeszélni az orvossal, szülésznővel, hogy mire számíthat, nézze meg a szülőszobát. Nagy különbségek vannak az egyes kórházak között is ezen a téren (mi a bevett gyakorlat, "menetrend"), úgyhogy szerintem az a legjobb, ha abban a kórházban tájékozódik, ahol szülni fognak.
És végül imádkozzon! :) De tényleg.
- Akkor a következő gyereked születésénél is bent leszel? :)
Bent bizony! :)
 |
| Egy napos apa és lánya :) |
2013. március 19., kedd
Szopizás tapasztalatok
5 hónapja szopizik Rebus, gondoltam leírom, milyen tapasztalatokat gyűjtöttem ez alatt az idő alatt a szoptatásról (már csak azért is, mert épp egy kisebb nehézségünk akadt, nem árt, ha olvastok róla, hogy ilyen is van :).
Pontokba szedtem mi mindent tanultam ez alatt az 5 hónap alatt:
1) A kezdeti fájdalom tényleg teljesen elmúlik
Azt már írtam korábban, hogy a szoptatás kezdetben elég fájdalmas tud lenni és időbe telik, míg ez a fájdalom csökken, ill. eltűnik. Ha jól emlékszem, Rebus kb. 1,5 hónapos volt, amikor már egyáltalán nem okozott semmilyen fájdalmat a szoptatás (de van, akinek ennél sokkal rövidebb idő alatt vált fájdalommentessé, szóval ez nem általános).
Ami kezdetben sokat segíthet, az az, ha a babát megfelelően teszik mellre, ehhez én is nézegettem videókat a neten, hogy beletanuljak, itt például látszik, hogyan kell. A lényeg az, hogy a babó jó nagyra nyissa ki a száját, ez kezdetben eltarthat néhány percig, de egy idő után erre a baba nagyon jól rátanul és már gyorsan és könnyen tud szopizni.
(Megjegyzés: amikor visszaáll a ciklus, újra fájdalmas lehet egy kicsit a szoptatás - nekem legalábbis az volt.)
2) Többféle szoptatási póz létezik és érdemes őket néha változtatgatni
Az elején általában az ember csak egyféle testhelyzetet ismer szoptatáshoz és úgy szoptat, azt érzi könnyűnek, biztonságosnak. Én kb. Rebus 1 hetes korában kezdtem el másfajta pózokat kipróbálni, mert azt olvastam, így könnyebb elkerülni a mellgyulladást (bár nekem van olyan ismerősöm, akinek ennek ellenére begyulladt, szóval ez sem nyújt teljes védelmet).
Itt olvashattok erről bővebben.
3) Nem lehet érezni, hogy mennyit szopizott a baba
Nálunk az elején úgy volt, hogy kb. 40 percig tartott egy szoptatás, illetve azt is nagyon éreztem, amikor termelődik a tej. Aztán amikor 3 hetes volt Rebus, teljesen megijedtem, hogy nincs már elég tejem, mert nem volt meg az a feszülő érzés. Amikor meg kb. 3 hónapos lett, hirtelen nagyon lerövidültek a szoptatások (10-15 percre), na akkor meg attól féltem, hogy lassan kezd leszokni Rebus a dologról, biztos nem eszik eleget stb. Később rájöttem, hogy ezek természetes változások, egyszerűen beleszokik mind a nő, mind a baba szervezete a folyamatba.
4) Éjszaka is ehetnek a babák
Na ez nagyon babafüggő dolog, persze mindenki nagyon-nagyon várja a pillanatot, amikor végre átalussza az éjszakát. Nálunk ez úgy volt, hogy Rebus 1-6 hetes koráig éjszaka olyan 3-4 óránként ébredt, utána 6-9 hetes koráig 5-6 óránként, végül december 25-én pont 2 hónaposan elkezdett 8 órákat aludni és ez így volt a 2.+3. hónapban. Nagyon elbíztam (és kipihentem :D) magam!
4 hónapos kora óta viszont gyakorlatilag hétről hétre (vagy napról napra?) változik, hogy milyen időközöket alszik éjjelente (volt olyan, hogy csak 2 órát és volt olyan is, hogy 12-t!). Őszintén szólva én nem nagyon csináltam ügyet ebből, ha felébredt, megszoptattam, aztán aludtunk tovább mind a ketten és kész, eszembe sem jutott, hogy le kéne szoktatnom az éjszakai evésről (persze ha éjszaka 8-10x ébredne, lehet másként vélekednék, nem tudom..) Viszont abban biztos vagyok, hogy az, hogy "újra ébred éjszakánként" nem jelenti azt, hogy nincs elég tej vagy hozzá kell táplálni vagy bármi ilyesmit.
Annyira intenzív a babák első életéve a fejlődés szempontjából, hogy tényleg ÁLLANDÓAN változnak és szerintem ez az alvásukban-evésükben is megnyilvánul. Persze ettől még vannak olyan mázlista szülők is, akiknek a babájuk simánlazán alszik nagyokat minden éjjel :)
5) Növekedési ugrások
A babáknál nagyon érdekesek ezek, egyik napról a másikra teljesen megőrülnek :D De tényleg! És FOLYAMATOSAN enni akarnak. Növekedési ugrás elvileg 1-3 hetes, 6-8 hetes, 3 hónapos, 6 hónapos és 9 hónapos korban van. Én az első ilyet észre sem vettem, mert akkor még nagyon nem állt be a napirendünk, utána eddig 5 hetesen majd 11 hetesen volt. Ezek elég fárasztó napok tudnak lenni, nálunk általában lementek 2 nap alatt (abból is igazán 1 nap volt mindig nagyon intenzív). Ilyenkor Rebus nem viccelek, kb. fél-1 óránként szopizott! Szóval én a teljes napomat a kanapén töltöttem és estére iszonyatosan lefáradtam. Ezeknek a növekedési ugrásoknak egyébként az a célja, hogy a baba megnövelje a tejmennyiséget annyira, amennyire a következő időszakban szüksége lesz. Én mindig próbáltam ebbe kapaszkodni, mondván hogy ez jó dolog és nem mellesleg nem fog örökké tartani :). Meg ami még nekem bejött, hogy bekészítettem magam mellé jó sok enni- és innivalót meg egy csomó DVD-t és ettem, filmeztem (ja, és feladtam minden tervemet arra a napra :).
6) Vannak bénázós időszakok
Van olyan, hogy a baba nem, vagy csak nyűglődve akar szopizni. Rebusnál először ezt olyan 3,5 hónapos korában tapasztaltam és nem nagyon tudtam mit kezdeni vele, kb. egy hétig minden szoptatásnál rángatta a fejét, elfordult, sírt. Utána kiderült, hogy elkezdett visszaállni a ciklusom és ezt érezhette (azóta is mindig nagyon nyűgös jó pár napig, amikor megjön - pl. most is). De volt olyan is, hogy megindult a fogzás, vagy túl gyorsan evett és megfájdult a hasa vagy egyszerűen csak már nagyon lekötötte a figyelmét a környezete és így nehezebben tudott az evésre koncentrálni. Igazából nem tudok tuti tippet adni, hogy ilyenkor mi segít: én volt, hogy csak röviden szoptattam, volt, hogy a fekve szoptatás segített, meg olyan is, hogy szoptatás alatt sokszor kellett böfiztetni. Bárhogy is legyen, attól nem kell tartani, hogy éhen hal a babó, ha éhes, biztos enni fog annyit, amennyire szüksége van, legfeljebb ezekben az időszakokban kicsit kevesebbet a megszokottnál (max majd a rá következő héten egyszerűen behozza - Rebus pl. bőven túlteljesítette a súlygyarapodási elvárásokat, pedig nem egy ilyen időszakunk volt, szóval valahogy biztos megoldják ezek a picik :).
Hát ennyi jutott most eszembe.
Meg még annyi, hogy azért nagyon jó dolog ez... ahogy egészen közel bújik hozzám, simogat meg birizgál szopizás közben, kis drága :)
Nézzétek, itt még milyen pindurka volt (ekkor még tudott a mellkasomon aludni!):
Pontokba szedtem mi mindent tanultam ez alatt az 5 hónap alatt:
1) A kezdeti fájdalom tényleg teljesen elmúlik
Azt már írtam korábban, hogy a szoptatás kezdetben elég fájdalmas tud lenni és időbe telik, míg ez a fájdalom csökken, ill. eltűnik. Ha jól emlékszem, Rebus kb. 1,5 hónapos volt, amikor már egyáltalán nem okozott semmilyen fájdalmat a szoptatás (de van, akinek ennél sokkal rövidebb idő alatt vált fájdalommentessé, szóval ez nem általános).
Ami kezdetben sokat segíthet, az az, ha a babát megfelelően teszik mellre, ehhez én is nézegettem videókat a neten, hogy beletanuljak, itt például látszik, hogyan kell. A lényeg az, hogy a babó jó nagyra nyissa ki a száját, ez kezdetben eltarthat néhány percig, de egy idő után erre a baba nagyon jól rátanul és már gyorsan és könnyen tud szopizni.
(Megjegyzés: amikor visszaáll a ciklus, újra fájdalmas lehet egy kicsit a szoptatás - nekem legalábbis az volt.)
2) Többféle szoptatási póz létezik és érdemes őket néha változtatgatni
Az elején általában az ember csak egyféle testhelyzetet ismer szoptatáshoz és úgy szoptat, azt érzi könnyűnek, biztonságosnak. Én kb. Rebus 1 hetes korában kezdtem el másfajta pózokat kipróbálni, mert azt olvastam, így könnyebb elkerülni a mellgyulladást (bár nekem van olyan ismerősöm, akinek ennek ellenére begyulladt, szóval ez sem nyújt teljes védelmet).
Itt olvashattok erről bővebben.
3) Nem lehet érezni, hogy mennyit szopizott a baba
Nálunk az elején úgy volt, hogy kb. 40 percig tartott egy szoptatás, illetve azt is nagyon éreztem, amikor termelődik a tej. Aztán amikor 3 hetes volt Rebus, teljesen megijedtem, hogy nincs már elég tejem, mert nem volt meg az a feszülő érzés. Amikor meg kb. 3 hónapos lett, hirtelen nagyon lerövidültek a szoptatások (10-15 percre), na akkor meg attól féltem, hogy lassan kezd leszokni Rebus a dologról, biztos nem eszik eleget stb. Később rájöttem, hogy ezek természetes változások, egyszerűen beleszokik mind a nő, mind a baba szervezete a folyamatba.
4) Éjszaka is ehetnek a babák
Na ez nagyon babafüggő dolog, persze mindenki nagyon-nagyon várja a pillanatot, amikor végre átalussza az éjszakát. Nálunk ez úgy volt, hogy Rebus 1-6 hetes koráig éjszaka olyan 3-4 óránként ébredt, utána 6-9 hetes koráig 5-6 óránként, végül december 25-én pont 2 hónaposan elkezdett 8 órákat aludni és ez így volt a 2.+3. hónapban. Nagyon elbíztam (és kipihentem :D) magam!
4 hónapos kora óta viszont gyakorlatilag hétről hétre (vagy napról napra?) változik, hogy milyen időközöket alszik éjjelente (volt olyan, hogy csak 2 órát és volt olyan is, hogy 12-t!). Őszintén szólva én nem nagyon csináltam ügyet ebből, ha felébredt, megszoptattam, aztán aludtunk tovább mind a ketten és kész, eszembe sem jutott, hogy le kéne szoktatnom az éjszakai evésről (persze ha éjszaka 8-10x ébredne, lehet másként vélekednék, nem tudom..) Viszont abban biztos vagyok, hogy az, hogy "újra ébred éjszakánként" nem jelenti azt, hogy nincs elég tej vagy hozzá kell táplálni vagy bármi ilyesmit.
Annyira intenzív a babák első életéve a fejlődés szempontjából, hogy tényleg ÁLLANDÓAN változnak és szerintem ez az alvásukban-evésükben is megnyilvánul. Persze ettől még vannak olyan mázlista szülők is, akiknek a babájuk simánlazán alszik nagyokat minden éjjel :)
5) Növekedési ugrások
A babáknál nagyon érdekesek ezek, egyik napról a másikra teljesen megőrülnek :D De tényleg! És FOLYAMATOSAN enni akarnak. Növekedési ugrás elvileg 1-3 hetes, 6-8 hetes, 3 hónapos, 6 hónapos és 9 hónapos korban van. Én az első ilyet észre sem vettem, mert akkor még nagyon nem állt be a napirendünk, utána eddig 5 hetesen majd 11 hetesen volt. Ezek elég fárasztó napok tudnak lenni, nálunk általában lementek 2 nap alatt (abból is igazán 1 nap volt mindig nagyon intenzív). Ilyenkor Rebus nem viccelek, kb. fél-1 óránként szopizott! Szóval én a teljes napomat a kanapén töltöttem és estére iszonyatosan lefáradtam. Ezeknek a növekedési ugrásoknak egyébként az a célja, hogy a baba megnövelje a tejmennyiséget annyira, amennyire a következő időszakban szüksége lesz. Én mindig próbáltam ebbe kapaszkodni, mondván hogy ez jó dolog és nem mellesleg nem fog örökké tartani :). Meg ami még nekem bejött, hogy bekészítettem magam mellé jó sok enni- és innivalót meg egy csomó DVD-t és ettem, filmeztem (ja, és feladtam minden tervemet arra a napra :).
6) Vannak bénázós időszakok
Van olyan, hogy a baba nem, vagy csak nyűglődve akar szopizni. Rebusnál először ezt olyan 3,5 hónapos korában tapasztaltam és nem nagyon tudtam mit kezdeni vele, kb. egy hétig minden szoptatásnál rángatta a fejét, elfordult, sírt. Utána kiderült, hogy elkezdett visszaállni a ciklusom és ezt érezhette (azóta is mindig nagyon nyűgös jó pár napig, amikor megjön - pl. most is). De volt olyan is, hogy megindult a fogzás, vagy túl gyorsan evett és megfájdult a hasa vagy egyszerűen csak már nagyon lekötötte a figyelmét a környezete és így nehezebben tudott az evésre koncentrálni. Igazából nem tudok tuti tippet adni, hogy ilyenkor mi segít: én volt, hogy csak röviden szoptattam, volt, hogy a fekve szoptatás segített, meg olyan is, hogy szoptatás alatt sokszor kellett böfiztetni. Bárhogy is legyen, attól nem kell tartani, hogy éhen hal a babó, ha éhes, biztos enni fog annyit, amennyire szüksége van, legfeljebb ezekben az időszakokban kicsit kevesebbet a megszokottnál (max majd a rá következő héten egyszerűen behozza - Rebus pl. bőven túlteljesítette a súlygyarapodási elvárásokat, pedig nem egy ilyen időszakunk volt, szóval valahogy biztos megoldják ezek a picik :).
Hát ennyi jutott most eszembe.
Meg még annyi, hogy azért nagyon jó dolog ez... ahogy egészen közel bújik hozzám, simogat meg birizgál szopizás közben, kis drága :)
Nézzétek, itt még milyen pindurka volt (ekkor még tudott a mellkasomon aludni!):
 |
| 3 hetes kis csomag |
2013. március 14., csütörtök
Rebus állapotfelmérése (mozgásfejlődés)
Már Rebus kb. 3,5 hónapos korában is észrevettem, hogy mintha valami gond lenne a mozgásfejlődésével. Mondtam-mutattam ezt a gyermekorvosunknak és a védőnőnek is, de azt mondták, nincs semmi gond, várjak türelemmel. Én azért továbbra is figyelgettem és végül Sándorral úgy döntöttünk, csak megmutatjuk szakembernek is, biztos ami biztos. Először megpróbáltak a IX. kerületi korai fejlesztőt, de ott csak 2 hónap múlva adtak időpontot, úgyhogy kinéztünk egy magánintézményt és kaptunk is időpontot a következő hétre. Tegnap volt a nagy nap, hááát nem volt könnyű számomra.
Alapból kicsit béna helyzet volt, egy konduktor-gyógypedagógus fiatal nő vizsgálta meg Rebust és próbált kollégaként kezelni, de számomra nagyon nem működött ez a dolog, mert én teljes mértékben anyaként voltam jelen, kb. eszembe sem jutott, hogy amúgy gyógypedagógus vagyok. Ő viszont egyáltalán nem értette, mi bajom van, amikor épp negyedébe hajtogatja a gyerekem, Rebus meg visít - hiszen csak megvizsgálja, ezen igazán nem kéne ennyire fennakadnom. Na szóval nem volt könnyű, vagy tízszer haraptam meg a saját számat meg csuktam be a szemem, hogy valahogy kibírjam. Tudtam én, hogy egy ilyen vizsgálat nem arról szól, hogy eljátszadoznak a babával meg azt is, hogy (bár nagyon-nagyon úgy tűnik) nem tesznek kárt a gyerekben, de teljes egészében akkor sem láttam még ilyet, ráadásul úgy végképp nem, hogy éppen az ÉN GYEREKEMET lóbálják a levegőben a karjánál-lábánál fogva...
A vizsgálat eredménye egyébként kb. ugyanaz volt, amit én is sejtettem: egy nagyon-nagyon picit kötöttek Rebus izmai (azt mondta, annyira enyhén, hogy még ő is csak apró jelekből vette észre). Példuál abból (csak ha valaki majd a saját babáját figyelgetné), hogy a ráncok-hurkák a kis testén (főleg hason fekve a fenekén, hátán, nyakánál érdemes megnézni) nem szimmetrikusak. Illetve amit én is észrevettem, hogy a bal kezét picit kevésbé használja (például ha nyúl egy tárgyért, azt mindig úgy teszi, hogy megfogja a jobb kezével és ezután kiegészítésként a ballal is ráfog, vagy amikor hason fekszik, gyakran a bal karját hátra csapja a teste mellé és nem viszi vissza előre, hogy azon is támaszkodjon).
Azt beszéltük meg, hogy egyelőre otthoni tornával (mutatott gyakorlatokat) meg esetleg egy kis babaúszással kéne próbálkozni és remélhetőleg ez így elég lesz. Majd egy hónap múlva kell mennünk kontrollra. A tornát próbálgatjuk, bár azért ez sem az a kis könnyed babatorna amit eddig itthon csináltunk, inkább babahajtogatás-feszegetés... :( Próbálok közben nagyon mosolyogva énekelgetni, így néha szegénykém egy pár perc erejéig tényleg elhiszi, hogy ez valami móka, aztán azért hamar rájön ő is, hogy tulajdonképpen itt valami másról van szó :)
Szóval 1 hónap múlva meglátjuk, mik a fejlemények, most még nézelődök babaúszás témában, aztán ha lesznek hírek, azokról is beszámolok.
Búcsúzunk ez épp aktuális kedvenc fotómontázsommal Rebusról :D A képek kb. 5 másodperc alatt készültek, közvetlenül ébredés után. Annyira cuki, elképesztő, hogy tud grimaszolni!
Alapból kicsit béna helyzet volt, egy konduktor-gyógypedagógus fiatal nő vizsgálta meg Rebust és próbált kollégaként kezelni, de számomra nagyon nem működött ez a dolog, mert én teljes mértékben anyaként voltam jelen, kb. eszembe sem jutott, hogy amúgy gyógypedagógus vagyok. Ő viszont egyáltalán nem értette, mi bajom van, amikor épp negyedébe hajtogatja a gyerekem, Rebus meg visít - hiszen csak megvizsgálja, ezen igazán nem kéne ennyire fennakadnom. Na szóval nem volt könnyű, vagy tízszer haraptam meg a saját számat meg csuktam be a szemem, hogy valahogy kibírjam. Tudtam én, hogy egy ilyen vizsgálat nem arról szól, hogy eljátszadoznak a babával meg azt is, hogy (bár nagyon-nagyon úgy tűnik) nem tesznek kárt a gyerekben, de teljes egészében akkor sem láttam még ilyet, ráadásul úgy végképp nem, hogy éppen az ÉN GYEREKEMET lóbálják a levegőben a karjánál-lábánál fogva...
A vizsgálat eredménye egyébként kb. ugyanaz volt, amit én is sejtettem: egy nagyon-nagyon picit kötöttek Rebus izmai (azt mondta, annyira enyhén, hogy még ő is csak apró jelekből vette észre). Példuál abból (csak ha valaki majd a saját babáját figyelgetné), hogy a ráncok-hurkák a kis testén (főleg hason fekve a fenekén, hátán, nyakánál érdemes megnézni) nem szimmetrikusak. Illetve amit én is észrevettem, hogy a bal kezét picit kevésbé használja (például ha nyúl egy tárgyért, azt mindig úgy teszi, hogy megfogja a jobb kezével és ezután kiegészítésként a ballal is ráfog, vagy amikor hason fekszik, gyakran a bal karját hátra csapja a teste mellé és nem viszi vissza előre, hogy azon is támaszkodjon).
Azt beszéltük meg, hogy egyelőre otthoni tornával (mutatott gyakorlatokat) meg esetleg egy kis babaúszással kéne próbálkozni és remélhetőleg ez így elég lesz. Majd egy hónap múlva kell mennünk kontrollra. A tornát próbálgatjuk, bár azért ez sem az a kis könnyed babatorna amit eddig itthon csináltunk, inkább babahajtogatás-feszegetés... :( Próbálok közben nagyon mosolyogva énekelgetni, így néha szegénykém egy pár perc erejéig tényleg elhiszi, hogy ez valami móka, aztán azért hamar rájön ő is, hogy tulajdonképpen itt valami másról van szó :)
Szóval 1 hónap múlva meglátjuk, mik a fejlemények, most még nézelődök babaúszás témában, aztán ha lesznek hírek, azokról is beszámolok.
Búcsúzunk ez épp aktuális kedvenc fotómontázsommal Rebusról :D A képek kb. 5 másodperc alatt készültek, közvetlenül ébredés után. Annyira cuki, elképesztő, hogy tud grimaszolni!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)