Az első 10 kilométerem!

A futás igazi rákattanós sport, mondják, és tényleg így van. Ha az ember egyszer ráérez, utána nehéz abbahagyni.
Nem tudom pontosan, nálam mikor kattant át valami, arra emlékszem, hogy elsőéves egyetemista koromban kezdtem el futkorászni. Akkor az egyetlen célom az volt, hogy levezessem a stresszt (elég nehezen viseltem az egyetemkezdést), úgyhogy egészen ősz végéig szinte minden nap elmentem futni. És valahogy beleszerettem. Utána a következő években eléggé hullámzó intenzitással jártam, bár arra emlékszem, hogy az esküvőnk előtti tavaszt-nyarat végigfutottam, mert hát ugye csinosnak kellett lenni abban az esküvői ruhámban ;) Addigra már elég sok kezdő hibán túl voltam (pl. megfelelő cipő hiánya, helytelen légzéstechnika, helytelen tempóválasztás) és egészen belejöttem, a végére már heti 4-5 alkalommal min. 40 perceket futottam. Azt hiszem ekkor kezdtem el úgy igazán futónak érezni magam.

Aztán jött a terhesség, szülés és Rebus első szülinapjáig egyetlen egyszer sem mentem. Kicsit valahogy túl intenzív időszak volt ez nekem és észre sem vettem, de kimaradt két teljes év futás nélkül.
Úgy igazán akkor kezdtem el újra futni, amikor kiköltöztünk Svájcba és megérkezett a jóidő. Zürich (meg szerintem egész Svájc is) ugyanis egy olyan hely, ami arra lett teremtve, hogy futkorásszanak rajta! :) De tényleg, annyira szép, változatos helyeken lehet itt futni. És rengetegen futnak is, ami nagyon motiválja az embert!

Szóval elkezdtem újra futni és a hónapok alatt szépen tornáztam felfelé a megtett kilométerek számát. Amikor aztán kb. 1 hónapja először futottam egyben olyan 6-7 kilométert, akkor határoztam el magam, hogy márpedig a második babánk megfoganása előtt lefutom a tízet. Valahogy úgy éreztem, ez méltó búcsú lenne, mert tudtam, ha újra babát várok majd, akkor minimum egy újabb évre abbamarad a futás (és akkor még nagyon bizakodóan számoltam).
Azt nem mondanám, hogy profiként készültem a tízre, de azért heti 3-4 alkalommal kitartóan eljártam edzeni. Igaz, ezen a héten annyira borzasztóan sikerültek ezek az edzések, hogy azt hiszem már lélekben kicsit fel is adtam ezt a 10 kilométer dolgot...
Aztán ma amikor elindultam, éreztem, hogy egész jó formában vagyok, jól ment az indulás is, szuper futóidő volt (borús, 20 fok) és kellőképpen sikerült bemelegítenem is. Először nem is a futópályára terveztem menni, úgyhogy csak itt a környéken csavarogtam, aztán végül valahogy mégis a pályánál kötöttem ki. Mire odaértem, már túl voltam 4 kilométeren és ahogy elkezdtem az első kört, éreztem, hogy most vagy soha. Jó a pályán futni, mert sokkal jobban átlátom a távokat és jobban be tudom osztani az erőmet is (cserébe mondjuk borzasztó unalmas tud lenni úgy az 5. kör után). De most az unalom sem fogott ki rajtam, annyira fellelkesültem, hogy éreztem, most meg fogom tudni csinálni, van bennem elég erő. Szépen peregtek a kilométerek, a 8. és 9. között volt egy kis holtpont, ott már nagyon kezdtem érezni a lábam, sőt olyan pontok is fájni kezdtek, amiket korábban nem is ismertem :) De akkor már nem volt sok, az utolsó kilométert laza tempóban végigfutottam, és egyszer csak vége volt, célba értem, hátam mögött a 10 kilométerrel. Azt hittem jobban fogok örülni neki, de inkább csak kicsit meglepődtem, hogy nahát, vége, megcsináltam. De azért jófajta meglepődés volt :)
Utána szépen hazasétáltam és csendesen örültem magamban, hogy készen állok, jöhet a második baba :)

Végül közel másfél óra alatt sikerült lefutni, ami borzasztóan gyenge időnek számít, bár mentségemre legyen mondva, az első 4 kilométert elég nagy szintkülönbségekkel tettem meg. De azért én elégedett vagyok, majd ha egyszer újra a 10 kilométer közelébe kerülök, megpróbálok kicsit az időn is javítani! :)

Mostanra már szokásommá vált, hogy a futás utáni hazasétálást mindig mezítláb ejtem meg, mert valahogy a talpizmaim egy kiadós futás után nagyon kívánják az aszfaltmasszázst :)
Szóval álljon itt egy mezítlábas kép az első 10 kilométerem emlékére:

Aktuális babakönyvtárunk a 20 hónapos Rebekával

Mivel az életünkben óriási szerepet kap az olvasás, gondoltam írok erről is egy bejegyzést, nálunk mik a nagy kedvencek, miket ajánlok jó szívvel.

Rebusnak kb. születése óta folyamatosan olvasok (de tényleg, ott feküdtünk a nagy ágyon, kezemben a színes mesekönyvvel és hangosan, mutogatva, gesztikulálva olvastam a csöppnyi Rebekának :). Hát azt nem tudom, az elején mennyire élvezte, azért a nagy színes képek lekötötték, az biztos. Aztán amikor már elkezdett mászni, egyre kevésbé érdekelte a dolog, csak lapozni akart, a képeket nem is nézte, aztán 5 perc után meg is unta az egészet és ment tovább a dolgára. Gondoltam, ez azért egészséges is egy kis örökmozgó részéről, akinek ugye fontos felfedeznivalója van nap mint nap, úgyhogy türelmesen vártam, mikor jön el végre az igazi meseolvasós korszak (azt hiszem soraimból kihangzik, mennyire vártam már a jobbnál jobb meséket, amiket az ölemben olvasgathatunk :). Eljött az első szülinap is, de még mindig semmi... akkor már több anyukától hallottam, hogy az egyévesének milyen jókat olvas, mennyire szereti, hááát gondoltam, mi még attól messze vagyunk! Hiába próbálkoztam utána is, nem érdekelték a könyvek.
Aztán eljött a 15. hónap és komolyan mondom, egyik napról a másikra egyszer csak beköszöntött nálunk a mesekorszak és azóta is teljes erővel dübörög! :) Egyik reggel elővettük a Boribon születésnapját, Rebus pedig együltében figyelmesen végighallgatta az egészet. Innentől kezdve pedig nem volt megállás, napról napra kérte, hogy olvassunk, hozta lelkesen a könyveket.
Úgyhogy elkezdtem bővíteni a kis házi könyvtárunkat, amiből most megosztom veletek a közös kedvenceinket:

1) Rotraut Suzanne Berner: Böngésző sorozat

Azt hiszem vitán felül ez a jelenlegi kedvencünk. Ami igazán mókás, mert ezek olyan könyvek, amikben csak illusztráció van, szöveg viszont nincs (de így azt szabadon lehet kitalálni ;). Az illusztrációk viszont nagyon szépek, érdekesek, aprólékosak, én még nem ismertem olyan gyereket, aki ne lapozgatta volna szívesen ezeket a könyveket. A szereplők és a helyszínek minden kötetben visszatérőek, nyomon követhetjük, kivel mi történik egy év alatt (pl. növekszik egy kisbaba, szerelmek alakulnak, épül egy óvoda stb.) Kicsit a Teszvesz városra hasonlít, de szerintem szebb kivitelben van megoldva, illetve a szereplők és a helyszínek is valahogy természetesebbnek hatnak nekem.

Több kötete is van (ha jól tudom 4 évszak és egy éjszakai kiadás). Nekünk egyelőre a tavaszi és a nyári böngésző van meg, de tervezzük beszerezni a többit is!

2) Marék Veronika: Boribon könyvek

Szintén nagy-nagy kedvencünk, már egész sok példányunk megvan a sorozatból. Én korábban nem ismertem, valahogy az én gyerekkoromból kimaradt, pedig nem mai könyvek ezek, a sorozat legtöbb példánya először az 1970-es években jelent meg. Nagyon egyszerű, kedves kis rövid történetek egy kismackóról, Boribonról és Annipanniról, a mackó tulajdonosáról. Én különösen szeretem benne, hogy az illusztrációk is nagyon egyszerűek, letisztultak, szerintem sokkal könnyebben átláthatóak így egy kisgyerek számára. És a történetek tényleg rövidek, így a legtöbb másfél éves gyerek figyelmét pont kitöltik.
Szerintem a legjobbak a sorozatból (legalábbis azok közül, amik nekünk megvannak):
- Boribon és Annipanni
- Boribon születésnapja
- Boribon és a 7 lufi
- Boribon autózik

3) Füzesi Zsuzsa: Mondókáskönyvek
Ezt csak újabban kezdtük el napi szinten olvasgatni, valamiért Rebust sokáig nem igazán kötötték le a mondókák, inkább a teljes történeteket vagy a dalokat szerette. Szerintem erre a könyvre mindannyian emlékszünk gyerekkorunkból, főleg a tipikus Füzesi Zsuzsa illusztrációkra, úgyhogy azt hiszem többet nem is kell mondanom róla :)

4) Trixi könyvek
Igazi pénztárcabarát könyvek, mivel darabjuk 200 Ft :) És mégis, Rebus nagyon-nagyon szereti! Nekünk csak egyetlen van belőle, a Ha jön a tél... című, még ajándékba kaptuk, de már rongyosra olvastuk (szó szerint, össze-vissza ragasztgattam, hogy ne essen szét :) Ha jól tudom, a legtöbb
könyvesboltban kaphatóak, igazából nem is könyvek ezek, inkább ilyen kis alakú füzetecskék helyes rajzokkal és egy rövid kis történettel vagy mondókákkal, dalokkal. Egyébként több nyelven is elérhetőek, legalábbis én épp a múltkor fedeztem fel őket itt Svájcban is az egyik boltban.

5) Vlagyimir Szutyejev: Vidám mesék
Gyerekkorom egyik legkedvesebb könyve, a mai napig tisztán emlékszem a történetekre és a rajzokra is. Egyelőre még ismerkedünk vele, csak az első néhány rövidebb mesét olvassuk (mert aki nem ismerné, ez a könyv úgy van felépítve, hogy az elején rövid mesék vannak, aztán ahogy haladunk a könyvben, egyre hosszabb és bonyolultabb történeteket tartalmaz a már nagyobb gyerekek számára). A három kiscica a legnagyobb kedvencünk!

6) Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje
Ez a könyv egyelőre inkább csak tiszteletből került ide, szintén miattam :) Nemrég kaptuk Anyukámtól és egészen elérzékenyültem, ahogy újra olvasni kezdtem, olyan szép ez a versbe foglalt történet. Rebust még csak rövid ideig köti le, de reményeim szerint néhány év múlva már ő is olyan szívesen hallgatja majd, mint ahogy azt én tettem kicsi lányként.

A végére még írok néhány angol nyelvű könyvet is, amiket sűrűn forgatunk itthon:

1) Margaret Wise Brown: Goodnight Moon, The Runnaway Bunny
Az angol nyelvű könyveink közül egyértelműen ez a kettő Rebus legnagyobb kedvencei. Őszintén szólva amikor először kinyitottam őket kicsit meglepődtem, valahogy olyan furcsa stílusúak benne az illusztrációk (pl. egy színes oldalt követ egy fekete-fehér stb.). Én ilyet nem is ismerek magyar
nyelvűek között és azt hittem, Rebusnak is fura lesz, de szemlátomást őt nem igazán érdeklik az ilyen részletkérdések :) És bizony napról napra lelkesen hozza őket, az angol szókincsének a jelentős része ehhez a könyvekhez köthető, nagyon szívesen nézegeti, hallgatja őket.

2) Karen Katz: Lift-the-flap books
Nekünk ezek közül két példányunk van, a Where Is Baby's Mommy? és a Where Is Baby's Belly Button? címűek, mindkettőt szereti Rebus, az előbbit talán kicsit jobban. Ami nagyon tetszik ezekben a könyvekben, hogy jobban bevonja a kis olvasókat is azáltal, hogy nekik kell minden oldalon felhajtani a lapokat, így ténylegesen együtt keressük például a bújócska közben rejtőzködő anyukát :)

Hát egyelőre ennyi, néhány hét múlva hazautazunk Magyarországra és reményeim szerint akkor bővül majd a kis könyvtárunk újabb izgalmas, szép darabokkal. Most viszont felébredt Rebus, úgyhogy megyek is mesét olvasni! ;)