2012. december 12., szerda

Rebussal az élet :)

Ugyan már elmúltunk 7 hetesek, de csak most jutottam el odáig, hogy írjak.




Alvás a nagy ágyban 4 naposan :)
Az elmúlt időszak nagyon-nagyon intenzív volt, de boldogan jelentem, hogy azt hiszem most már tényleg belejöttünk a babás létbe! :)

Az első pár hetet még Csömörön töltöttük, bár az első hétből nem sok mindenre emlékszem, mert vagy aludtam vagy szoptattam (illetve néha félálomban ettem is :).
Rebus szintén szinte állandóan aludt (amikor épp nem evett). Még a hangját sem nagyon hallottuk, gondoltuk, hiába, ilyen tökéletes babánk lett, sírni sem tud ;) Aztán kiderült, hogy a legtöbb újszülött élete első hetében kifejezetten csöndeske, de ez csak megtévesztés, utána azért magukhoz térnek! :)
Hát bizony engem eléggé megviselt, amikor először sírt egyhuzamban 2-3 órát. El sem tudtam képzelni, hogy mi baja lehet és olyan keservesen üvöltött... :( Fel kellett dolgoznom! Hál' Istennek azért nem sok ilyen eset volt és ezeket leszámítva nyugodtan teltek a napok, de azért még így is nagyon kimerült és néha kicsit elkeseredett voltam... főleg a gyengeség miatt, ráadásul sokat szédültem és megállás nélkül fogytam a szülés utáni első napokban, így fizikailag is nehéz napok voltak. De ennek már vége! :)

Utána, amikor Rebus olyan 3 hetes volt, átköltöztünk a pesti lakásba. Anya és Sándor rengeteget pakoltak, igyekeztünk elrendezkedni. Az első hét elég tábori hangulatban telt, mert még nem volt konyhánk :) De túl lettünk ezen is, mostanra pedig már szinte teljesen sikerült otthonossá varázsolni a lakást, sőt végre a konyha is elkészült! :)

Az elmúlt hetekben nagyon sokat jelentett nekem, hogy annyian meglátogattak, szinte minden nap volt nálunk valaki, így tényleg nem voltam segítség nélkül és nem éreztem egyedül sem magam.



Rebekával pedig egyre jobban sikerül egymásra hangolódnunk, már az esetek nagy százalékában meg tudom mondani, hogy éppen miért sír, juppi :) És vééégre elkezdett ránk mosolyogni! Sajnos még nem sikerült lencsevégre kapni, mert egyelőre hirtelen villámmosolyokkal kell beérnünk, de mondanom sem kell, olvadozunk Sándorral! Tényleg... minden reggel, amikor felébredünk és nézegetem Rebust, újra és újra azt érzem, hogy sosem fogok tudni betelni vele :) Annyira gyönyörű, hogy néha még most sem hiszem el, hogy ő tényleg a mi kislányunk! Egy csoda :)
Hál' Istennek a 6 hetes kontrollon is mindent rendben találtak és szépen felépültem a szülés után. Most már egyre több mindent tudok elvégezni egy nap és ez nagyon jó érzés! Így kialakult egy mindennapi rutinunk: napközben igyekszem mindent elintézni, utána pedig este együtt a család :) Ugyan Sándornak most elég sok a plusz feladat a doktori miatt, de azért minden este töltünk el időt hármasban-kettesben.

Szóval összefoglalva: jól vagyunk :) Sőt, napról napra egyre jobban! Minden nap tanulunk valamit a picurról :) Tényleg annyira lenyűgöző, egy tünemény!


Egyelőre búcsúzunk, nagyon köszönjük mindenkinek, aki gondolt ránk/imádkozott értünk, sokat jelent!


Üdv Néktek! :)