Hát reménykedtem, hátha nálunk nem köszönt be ez az egyszer, vagy legalábbis minél később. De így 9 hónaposan és 2 naposan minket is elért a végzet: Rebus leesett a francia ágyról :(
Elég borzasztó érzés volt... és tényleg úgy van, ahogy mondják, "elég csak egy pillanatra nem figyelni", mert a babák gyorsak. Elképesztően gyorsak.
Szóval az úgy volt, hogy hazaértünk a délutáni sétából, Rebus már nagyon bágyadt volt, de épp uzsonna következett volna, úgyhogy letettem az ágyunk közepére, mert ott szoktam délután szoptatni. Kicsit haboztam, hogy egyáltalán megpróbáljam-e etetni, mert olyan álmos volt, azt gondoltam el fog aludni már előtte. És igen, itt elkövettem a hibát, hátat fordítottam neki és arrébb léptem 2 lépést az ágytól. Rebus pedig úgy gondolta, utánam jön... aztán hallottam a dübbenést, utána pedig az éktelen sírást :( Jaj, nagyon rossz volt! Hál' Istennek a szőnyegen landolt, ami extra vastag és puha a hálónkban, így nem lett baja, meg a sírásán is hallottam, hogy igazából csak megijedt.
Azért amíg nyugtatgattam, átfutott rajtam, hogy most mi legyen, rohanjak-e vele a Bethesdába vagy sem. Gyorsan megnéztem mindenét, elég hamar meg is nyugodott, ez némiképp engem is megnyugtatott, de azért egész nap figyeltem minden apró mozdulatát, meg azt hiszem még a következő napokban is fogom, biztos ami biztos.
Tanulság: soha-soha semmilyen magas helyen, egy pillanatra se, félig se, sehogy sem szabad ott hagyni őket.. :(
Ui.: Amikor felhívtam Sándort a hírrel, mondta, hogy nyugodjak meg, örüljünk, hogy nincs semmi baja és hát lássuk be tényleg minden gyereket ér mindenféle baleset. Persze, tudom én, csak hát megélni mindig nehezebb. Így utólag... te jó ég, fel sem fogom, anyukám hogy maradt ép idegzettel mellettünk a tesóimmal!
De jelentem, jól van a drága hercegnőnk, kicsivel később már így mosolygott:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése