Végkimerülés és Mickey Egér karácsonya :)

Hát ez most egy elég vegyes bejegyzés lesz, de mit lehet tenni, ilyen az életünk :)

Szóval először is, épp végkimerülünk. Illetve, nagyon küzdünk, de az éjszakák igen elkeserítőek... sosem gondoltam volna, hogy visszasírom az újszülött napokat, pedig a jelenlegi helyzetünkből nézve az kifejezetten pihentetőnek tűnik!
Mert hát az a helyzet, hogy Rebeka fogzik, kitartóan, hosszan... 6 foga jön egyszerre! 2 (talán ma mintha úgy láttam volna, hogy 3 is) már áttört, vagy legalábbis áttörőben van, de nagyon megszenvedjük a folyamatot és azt hiszem még messze van a vége. Szegény Rebus nagyon nehezen viseli, nappal nyűgös, állandóan el kell valahogy terelni a figyelmét, éjszaka meg félóránként-óránként-kétóránként (mikor hogy...) kel. Van, hogy csak sír, simogatom, visszaalszik, van, hogy szopizik is, de átlagban egyszer hajnalban sétálni kel vele, méghozzá sokat. Még jó, hogy van mei tai, mert különben leszakadna a kezem.
A hétvégén már nagyon ki voltam készülve, el is sírtam magam Sándornak, hogy napközben nem tudok már egyenesen menni, baj van... tegnap éjjel így kipróbáltuk, hogy egy darabig ő kel Rebushoz, hátha vissza tudja altatni ő is. Hajnali 4kor vettem át tőle, addig derekasan állta a küzdelmet, még aludtak is néhány órát mindketten. Nekem viszont annyira pihentető volt ez a kis nyugodtabb alvás, hogy most egészen úgy érzem magam, mintha kicseréltek volna!

Szóval az egyik éjszaka Rebust letettük negyed 8kor aludni, aludt is szépen, viszont most folyik az orra és 10kor felébredt rá, hogy nem kap rendesen levegőt, felsírt. Magamhoz vettem, visszaaltattam, betettem a kiságyba, de 10 perc múlva újra felsírt... és ezt a kört még megismételtük 3x. A harmadik után már láttam, hogy baj van, túlságosan elhúzódott az visszaaltatás és teljesen megébredt. Na mármost, ha Rebus alszik közel 3 órát, az azt jelenti, hogy azzal kibírja ébren a következő 5-öt. És így is lett...

Ha esetleg nem ismernétek! :)

Amikor láttam, hogy megébredt és már esze ágában sincs visszaaludni, hát én teljesen kibuktam... mondtam Sándornak, hogy ennyi, 3kor fog elaludni, teljesen elkeseredtem, hogy megint semmit nem alszom majd éjjel, itt kell virrasztanom mellette 3ig, ki vagyok merülve, nem akarom ezt csinálni...  
Aztán Sándor rám nézett és megkérdezte: "Akarod, hogy megnézzük a Mickey Egér karácsonyát?" Ezen nevetnem kellett!
Tudnotok kell, hogy minden évben, ahogy közeledik a tél és a karácsony, valahogy rám tör a Mickey Egér karácsonya nézhetnék. És minden évben addig emlegetem a dolgot, amíg valahogy Sándort rá nem sikerül vennem, hogy nézze meg velem, bár ő annyira nem rajong érte :)
Szóval elnevettem magam, készítettünk egy nagy adag kakaót, összebújtunk a kanapén és megnéztük a Mickey Egér karácsonyát, Rebus pedig eljátszott mellettünk a földön (egészen meg is jött a karácsony hangulatom!). És utána tényleg fent volt hajnali 3ig, de valahogy kibírtuk.

Mondhatnám, hogy minden nehézséget ilyen idillien élünk meg, de hazugság lenne. Az elmúlt hetekben nagyon az erőnk végéig jutottunk mindketten és megmutatkozott, mennyire véges a saját türelmünk, szeretetünk egymás felé. Éreztem magamon, hogy elönt a keserűség, dühös vagyok Istenre, hogy miért nem hagy már egy kicsit aludni, miért kell nekünk ezt az egészet végigkínlódni. Igazából nem tudom, hogy miért, de nagyon különleges volt megtapasztalni, hogy ezek által a nehézségek által még erősebben, odaadóbban kellett támogatnunk egymást Sándorral és valahogy csak megerősített bennünket. Logikátlan, de így van.
Nekem nagyon sokat jelentett az, hogy annak ellenére, hogy másnap dolgoznia kellett menni, szó nélkül vállalta, hogy éjszakázik velem akár több alkalommal is.
Hálás vagyok Érte! Jóban-rosszban...

Mit mond a Biblia a gyereknevelésről?

Az elmúlt időszakban sokkal jobban figyeltem azokra az igékre a Bibliában, amik a gyerekekről, gyereknevelésről, családról szólnak - mily meglepő :) Persze én is ismertem jó pár igét amik ezekről szólnak, de sok olyat is találtam, amik (ha csak részben is), de érintik ezt a témát és korábban nem hagytak bennem mélyebb nyomot. Ezeket egytől egyig kiírogattam, majd forgattam őket magamban, hogy jobban megérthessem Isten gondolatait Rebeka nevelésével kapcsolatban.

Sosem tanultam teológiát, úgyhogy könnyen lehet, hogy bőven nem lesz teljes a lista, sőt, hogy nektek más meglátásotok lesz egy-egy igét olvasva, de gondoltam néhány bejegyzésen keresztül megosztom veletek mindazt, amiket mostanában Isten a szívemre helyezett ezzel az egésszel kapcsolatban. Számomra nagyon építő volt, sok új gondolatot ébresztett bennem, remélem nektek is hasznotokra válik majd!

1. Te felelsz a gyerekeidért!

Nagyon meglepett hány helyen jelenik meg a szülők felelőssége a gyerekek nevelésével kapcsolatban. Az ószövetségben Isten többször is arra inti a szülőket, hogy tanítsák gyerekeiket az Ő igéire:

"Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon. Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!" (5Mózes 6:4-9)

"Vegyétek azért a szívetekre és lelketekre ezeket az igéket, kössétek jelül a kezetekre, és legyenek fejdíszként a homlokotokon. Tanítsátok meg ezeket a fiaitoknak is, beszélj róluk, ha otthon vagy, és ha úton jársz, ha lefekszel és ha felkelsz. Írd fel azokat házad ajtófélfáira és kapuidra, hogy hosszú ideig éljetek, és éljenek fiaitok is azon a földön." (5Mózes 11:18-21)

Van egy igerész a Sámuel könyvében, ahol szintén nagy hangsúlyt kap a szülők felelőssége. Éli (aki mellett Sámuel is felnövekedett) papi szolgálatot teljesít a templomban és azt írja az ige, hogy fiai "azonban elvetemült emberek voltak, nem törődtek az Úrral." (1Sámuel 2:12) Egy nap aztán Isten számon kéri Élit:

"Miért becsülöd fiaidat többre, mint engem (...)?" (1Sámuel 2:29), majd ezt mondja róla:

"Mert megjelentettem neki, hogy minden időkre szóló ítéletet tartok háza népén azért a bűnért, amelyről tudta, hogy fiai azzal átkot vonnak magukra, és mégsem fenyítette meg őket..." (1Sámuel 3:13)

Itt Isten egyértelműen hangsúlyozza az apa felelősségét, hiszen neki kellett volna vezetgetnie, tanítania és határokat szabnia a gyerekei számára. Érdekes ez, mert a végeredmény nem a szülők kezében van, hiszen a gyerekek dönthetnek minden nevelésünk és fáradozásunk ellen is, mégis egészen egyértelmű számomra, hogy Isten fontosnak tartja, hogy a szülők aktív, kezdeményező szerepet vállaljanak abban, hogy a gyerekeik megismerhessék Istent és az ő akaratát.

És azt hiszem azért a szülőket bízta meg ezzel a feladattal, mert tudja, hogy ők azok, akik a legnagyobb hatást gyakorolják majd a gyerekeik életére...

Rebeka számára minden, amit lát az életünkben Sándorral, természetes lesz. Ha azt látja, hogy bocsánatot kérünk és megbocsátunk egymásnak, ő is megtanul majd bocsánatot kérni és megbocsátani. Ha az látja, hogy bármilyen problémánk van, ahhoz Istentől kérünk segítséget, ő is ugyanígy keresi majd Istent a saját problémáival. Ha megosztjuk vele, hogy mi mindent tett Isten az életünkben, amiért hálásak vagyunk, akkor ő is bizalommal fordul majd Istenhez bármivel kapcsolatban, mert tudja, látja az életünkben, hogy Istennek gondja van ránk és szeret minket. De ehhez az kell, hogy nap mint nap megéljük a hitünket itthon Rebekával együtt is.

És amikor erre rájöttem, őszintén elgondolkoztam, vajon Rebus látja-e az életemben itthon, a hétköznapokban Isten munkáját? Mit lát, amikor emberek keresnek meg bármilyen kéréssel vagy problémával? Mit lát, ha éjszaka sokszor kellett kelnem hozzá és úgy érzem, nincs erőm, türelmem végigcsinálni a napot? Mit lát, ha Sándor megbánt? Hall engem imádkozni? Látja, ahogy Bibliát olvasok?

Én egy átlagos, nem keresztény családban nőttem fel, ahol nem beszéltünk Istenről vagy a hitünkről, így nem igazán volt minta előttem, hogyan lehet a gyerekeket Istenhez vezetni, Vele megismertetni. És amikor ezeket az igéket olvastam és végiggondoltam az életünket, rá kellett jönnöm, hogy sok területen a számomra természetes példát követtem, azt, ahogy mi is éltünk otthon gyerekkoromban. Persze sok jó dolgot hozok én is otthonról, de Rebeka azokból nem fogja megismerni Istent. Márpedig ha itthon, a számára legközelebb álló emberek között nem ismeri meg, akkor az is megtörténhet, hogy soha nem is fogja... mert persze jó dolog, hogy járunk gyülekezetbe, olvasunk keresztény könyveket vagy akár imádkozunk érte, de ha a mindennapi életünkben nem tudja számára kézzelfoghatóan, láthatóan megtapasztalni a hitünket, akkor mindez nem elég.

Sokat imádkoztam ezzel kapcsolatban és beszélgettünk Sándorral is minderről és úgy érzem, Isten egy nagyon jó kis átformálást kezdett el a családunkban, hála érte!

De ezt majd a következő bejegyzésben osztom meg Veletek :)

Fotó via Pinterest

2013 nyara

Én már lélekben búcsúzom a nyártól, készülök az őszre :) Nagyon szeretem az őszt, már idén is alig vártam, hogy végre megérkezzen.

Olyan különleges érzés most nekem, ahogy egyre inkább belépünk az őszbe, valahogy visszatérnek az egy évvel ezelőtti emlékek, amikor már nagyon vártuk, hogy végre megérkezzen Rebus... életünk egyik legizgalmasabb ősze volt, az biztos :)
Pedig eltelt egy év, fejben már tervezgetem Rebeka 1. szülinapját... nagyon gyorsan elszaladt ez a nyár és nagy változásokat hozott, mert Rebeka bizony belejött előbb a kúszás, majd a mászás tudományába és most már az egész lakást bejárja, mindenhova követ a kis pindur! :) Pont tegnap itt játszott még este a nappaliban, mondtam Sándornak, hogy addig gyorsan elszaladok lezuhanyozni. Alig léptem be a zuhanykabinba, már láttam, hogy egy aprócska kéz nyitja az ajtót és elégedett vigyorral mászik be a fürdőszobába a kislányom, mintha csak azt mondaná "megvagy Anya!!!" :)

Szóval búcsúzom a nyártól egy kis fotóválogatással a kedvenc képeinkből:

Férjhez adtuk egy kedves barátnőmet:

Koszorúslány voltam :)

Családi mókázás az ifjú párral

3 éves házasok lettünk:

A gyönyörű meglepetés csokrom

Úton a tapas bárba!

Nyaralás Vajtán:

Rebussal a strandon

Megünnepeltük Apa szülinapját is :)

Rebus így köszöntötte

Sokat kirándultunk:

Sándor és Rebus a Gellért-hegyen

Szép nyár volt, én már alig várom a folytatást! :)