Baba altatása - újra

Akinek még nincs gyereke, az nem tudja, hogy ma már nem úgy működik a gyereknevelés, hogy akkor én csak úgy nevelgetem az új jövevényt :) Ez külön tudomány, és mint olyan, önálló "szakirodalma" is van. A szakirodalmon belül az altatás pedig különösen kiemelt téma, így megszámlálhatatlan módszer és ajánlás létezik arra, hogyan is altassunk egy babát. Korábban én is írtam már erről itt, ekkor Rebus 3 hónapos volt. Azóta eltelt 5 hónap és sok új tapasztalatot gyűjtöttem, illetve sokat változott a gondolkodásom is a témában, így már régóta tervben volt egy frissített bejegyzés, csak nehezen jutottam el a megírásához :)

Szóval a jelenlegi ajánlásokat kb. úgy lehetne összefoglalni, hogy meg kell tanítani a babát önállóan elaludni. Minden módszernek ez a kiinduló pontja, az anyukák pedig a gyakorlati útmutatások egész garmadája közül válogathatnak, a teljesség igénye nélkül itt van néhány:

• Mindig félálomban tegyük le a babát a kiságyba, hogy ráérezzen az elalvás élményére.
• Ne használjunk "segédeszközöket": ne altassuk karban, ringatva, énekelve, szoptatás közben, hordozóban, babakocsizás közben, autóban stb.
• Általában ajánlják, hogy azért ne hagyjuk sírni (legalábbis ne sokáig), időnként menjünk be a babához, nyugtassuk meg, de lehetőleg ne vegyük ki a kiságyból, csak simogassuk a hátát, beszéljünk hozzá.
• Szintén ajánlott, hogy bármilyen módszerbe is kezdünk, legyünk kitartóak, próbálkozzunk vele legalább 3-4 napig, ennyi idő kell ugyanis ahhoz, hogy a baba megtanulja az új rendszert.
• Fontos tudni, hogy a baba bármihez gyorsan hozzászokik, így aztán előre el kell döntenünk, hogy hogyan szeretnénk altatni, mert amit pár hónaposan megtanul, azt követeli majd évekig.

Alapvetően számomra is logikus gondolatnak tűnt, hogy ha szegény Rebus nem tud önállóan elaludni, hát meg kell tanítanom neki. Szóval letettem szépen a kiságyba, amikor már láttam rajta, hogy álmos, ő meg sírni kezdett. Én nem bírtam csak tehetetlenül ott állni és simogatni szegényt, tekintve, hogy számára ez zéró megnyugtatást jelentett és csak dühösen sírt tovább, így aztán mindig kivettem, ringattam egy kicsit, aztán visszatettem az ágyba és ő újra sírni kezdett. Általában ilyenkor hagytam, hogy sírjon 5-10 percet, utána újra ringattam, újra vissza stb. Az esti altatások volt, hogy 2 óra hosszan zajlottak így. Rebeka nem akarta megszokni, csak bömbölt, mi pedig felváltva jártunk be hozzá Sándorral...

Hála Rebus kitartásának, végül aztán elegem lett, mert úgy éreztem, nem ér nekünk ez ennyit. Nem akartam több felesleges sírást hallgatni... így aztán az összes lehetséges hibát elkövettem, amit el lehet követni az altatás terén: altattam álomba ringatva, ölben énekelve, szopi közben, babakocsiban, a hátamon stb, mivel úgy döntöttem egy akárhogy alvó, de kipihent gyerek jobb, mint egy fáradt, nyűgös gyerek :) Mindig más volt számára a megfelelő én pedig mindig figyeltem, mit esik jól neki és úgy altattam el. Ez így zajlott hónapokig.

És most itt vagyunk 8 hónaposan és a gyerek önállóan alszik el, amire magától tanult rá :D Az esetek nagy részében ha álmos, beviszem a kiságyába, ő rám vigyorog, én megpuszilgatom, szép álmokat kívánok, kimegyek és elalszik (elképesztően édes, ilyenkor még szokott magának magyarázni nagy hanggal, aztán egyszer csak elcsitul). Ha nyűglődik, akkor tudom, hogy még nem elég álmos vagy esetleg más baja van.
Jelezném, mindezért semmit sem tettem, egyszerűen hagytam, hadd érjen meg az önálló elalvásra. Nem kellett a sírását hallgatnom, nem kellett taktikáznom, egyszerűen megtanulta, hogy aludni jó dolog, hogy nem kell aggódnia, ha baj van, jelez és én jövök, segítek.
(Az esti altatásnál egyébként általában még szopi közben alszik el, de sokszor már szoptatás után is éber marad, ilyenkor kicsit ringatom és úgy teszem le. Nem aggódom emiatt, majd ha eljön az ideje, leszokik erről is.)
Gyanítom még ez is változni fog, mert valahogy ilyen változékonyak a babák, ahogy fejlődnek (legalábbis Rebus az).

Ezzel ám senkit nem akartam meggyőzni, én más babáját nem  ismerem, biztos vannak olyan babák, akik jobban viselik az önálló alvásra szoktatást! Inkább csak azt akartam mondani, hogy nem kell minden ijesztgetésnek bedőlni :)
Arról meg, hogy "ha így vagy úgy altatod, megszokja"... hát nem tudom, én nem ezt tapasztaltam. Őszintén, Rebus aludt velünk egy ágyban, mózesben, ringatva stb. Nem szokta meg egyiket sem. Lehet, hogy volt egy időszak, amikor ezeket fokozottan igényelte, de nekem az a bajom ezekkel a "hozzászokik" tézisekkel, hogy nem veszik figyelembe, milyen elképesztően dinamikusak a babák fejlődés terén. Amit egyik hónapban még igényelnek, a másikban már nem (sőt, akár 1 nap alatt is megváltozhatnak az igényeik). Na nem vagyok én szakértő, de szerintem, amit sokan "hozzászokásnak" értékelnek, az valójában egy ideiglenes állapot, legfeljebb csak hosszabb ideig tart, mint ahogy azt mi szeretnénk.

Szóval jó altatást Nektek ;) 

Az első saját hordozóm: megérkezett a mei tai!

Ez csak egy gyors update, hogy megmutassam, milyen szépséget kaptam :)
Egy Hajtka mei tai-t vettünk és a héten érkezett meg! Gyönyörű darab, nézzétek csak:

Az egyik oldala lányos...

A másik pedig fiús!

Egyelőre még csak házon belül próbáltuk ki, mert hát ebben a melegben... uh, be vagyunk zárva egy hete! De már most jó hasznát vesszük, mert Rebus még idebent is nagyon szenved a melegtől és így nehezebben alszik, a hátamon viszont csak pillanatok kérdése az egész! Érthetetlen okokból, mert ott szerintem csak még inkább melege van, de mégis működik, íme a bizonyíték:

Délutáni pihenőre készülve

Még nézelődik...

5 perc múlva :)

Hordozóeszközök

Ez lenne a második felvonás hordozás témában. Itt szeretném bemutatni, miben-hogyan lehet gyerkőcöt hordozni. Rengeteg hordozóeszköz van a piacon, ami egyrészről persze jó dolog, mert tényleg széles a választék, másrészről kicsit zavaró, mert az elején nehéz köztük kiigazodni. Persze én sem vagyok vérprofi a témában, de az elmúlt hónapokban azért elég alaposan utánaolvastam, illetve több hordozási tanácsadóval is beszéltem, így talán a fontosabb alapokat be tudom mutatni. Sokan, sokat írtak már erről a témáról, szóval minden ponthoz csatolok majd hasznos cikkeket is, én csak a legfontosabbakat írom itt le.

1. A jó hordozóeszköz ERGONÓMIKUS felépítésű
Azt hiszem ez a legfontosabb! A jó eszköz lényege, hogy biztosítja a "békaláb-tartást". Aki látott már újszülöttet, az tudja, hogy amikor felemeljük vagy a hasára fektetjük, akkor minden baba felhúzza egészen a hasáig a lábait és valóban úgy néz ki, mint egy kis béka (a legcukibb béka :). Ezt a pózt kell biztosítania a hordozóeszköznek is: a baba gerince legyen "c" alakban (mert a csecsemők nem kiegyenesedett gerincoszloppal születnek), illetve a lábaik legyenek felhúzva, kb. a köldök magasságában (ez azért fontos, mert a csípőjük így van természetes pózban). Olyannyira ez a helyes testhelyzet egy baba számára, hogy ortopéd orvosok még gyakran ajánlják is a csípőfejlődésre gyakorolt pozitív hatásuk miatt az ergonómikus hordozókat.
Ebben a cikkben részletesebben is írnak a helyes hordozási pozícióról.
Ezen kritérium miatt nem ajánlottak a kenguruk: azok a hordozók, amik a babát csak keskenyen a lábak között támasztják meg, így a baba lábai lógnak.

2. Hordozásnál figyelembe kell venni a baba korát, képességeit
Hiszen nem mindegy, hogy egy néhány napos újszülöttet vagy egy már ülni, mászni tudó babát szeretnénk hordozni. Itt megjegyezném, hogy a legtöbb eszköznél sajnos nem megfelelően vannak feltüntetve az életkori határok (általában sok olyan eszközt ajánlanak már újszülött kortól is, amik egy újszülött babának még nem megfelelőek - egész egyszerűen a profit miatt).

• Újszülött vagy koraszülött babát kendőben (ez lehet rugalmas, szövött vagy karikás), illetve a Close típusú hordozóban lehet hordozni. Ezek azok a hordozók, amik kellőképpen megtámasztják a baba fejét és gerincét. A Close és a rugalmas kendő használatát könnyebb elsajátítani, a szövött kendőét valamivel nehezebb. Fontos: sok hordozóhoz adnak ún. újszülött betétet, ezek azonban nem teszik az adott hordozót alkalmassá egészen kicsi baba hordozására.
• Ha már tartja a baba a fejét, illetve megerősödtek az izmai és méretben is valamivel nagyobbacska (olyan 3-5 hónapos kortól) akkor már többféle hordozóban gondolkozhatunk. Továbbra is jó megoldás a szövött kendő, használhatunk Bondolinót (elvileg ezt hamarabb is lehet, de szerintem a legtöbb babának ekkor lesz megfelelő méretű), mei tait, karikás kendőt, babaerszényt és sokan már ekkor is elfogadhatónak tartják a csatos hordozók (SSC-k) használatát (bár ez utóbbival kapcsolatban nincs egységes álláspont).
• Ha már mászik vagy jár a baba, továbbra is megfelelő a szövött kendő, karikás kendő, Bondolino, mei tai, illetve a csatos hordozók ekkor már mindenképpen elfogadottak.

Ebben a cikkben képekkel illusztrálva mutatják be a hordozóeszközöket.

3. A megfelelő hordozóeszköz a hordozó személynek és a babának egyaránt kényelmes

Itt elsősorban a súlyhatárokat fontos figyelembe venni. Hordozhatunk elöl, a csípőnkön és a hátunkon is. 

• Az elöl hordozást általában 5-7 kg-ig szokták ajánlani (ezt a legtöbb baba valamikor 4-6 hónapos korában éri el). E fölött a súlyhatár fölött már célszerű váltani, mert túlságosan megterheli elsősorban a gáttájéki izmokat, illetve a női medencét. Ráadásul ebben az életkorban a babák már szívesebben nézelődnek a csípőnkről vagy a hátunkról.
• A csípőn hordozást általában rövidebb időtartamra ajánlják, mert az egyenletlen terhelés nem túl kényelmes, ráadásul nem is tesz jót a gerincünkek.
• A háton hordozás az, ami hosszú távon egy nagyobb babával a legkényelmesebb megoldás a hordozó személy számára.

Ezen kívül mindenkinek ki kell tapasztalnia, számára mi a legkényelmesebb: a hordozók nagy része elsősorban vállra terhel, némelyek pedig vállra és derékra.

4. Fontos, hogy megfelelően használjuk a hordozónkat

Ez egyébként nem olyan nagyon bonyolult, csak némi gyakorlás, meg a kezdetekben egy kis segítség szükséges hozzá.

Az a fentiekből talán feltűnt, hogy az egyetlen olyan eszköz, ami megfelelő felépítésű és minden életkorban használható, az a szövött hordozókendő (illetve a szövött kendőből készült karikás kendő). Ez egyébként a leginkább egyénre szabható megoldás is (ami nagy pozitívuma), ugyanakkor ennek a legnehezebb elsajátítani a használatát (én sajnos még nem tudom kendőben magamra kötni Rebust, de mindenképpen szeretném majd megtanulni). Ha valaki kendőzni akar, érdemes megkérnie egy tapasztalt barátnőt, hogy mutassa meg a kötési módokat, illetve segítse őket begyakorolni. Amúgy kendős ismerőseim mind azt mondják, hogy csak az elején tűnik nehéznek, hamar bele lehet jönni.

A többi eszköz elég könnyen használható, de azért ezek is gyakorlást igényelnek, mert az apróbb részletek sokat számíthatnak. Szóval szerintem ezeknél is érdemes kezdetben segítséget kérni.

Amúgy gyakorlatilag az összes eszköz használatához találunk videókat a youtube-on is.

Hát azt hiszem ennyit gondoltam, remélem sikerült némi vázlatot adnom a témához. Egyébként nekem azt ajánlották (és én is ezt ajánlom mindenkinek, aki esetleg hordozásra szánja a fejét), hogy érdemes többféle eszközt kipróbálni, mert mindenki számára más kényelmes, megfelelő. 

Hátamon a lányom - avagy beleszerettünk a hordozásba :)

Már Rebus születésekor tetszett nekem ez a hordozás téma - az első hetekben egész nap hoztam-vittem, sokat aludt rajtam és rájöttem, milyen praktikus lenne, ha egyszerűen csak rám lenne kötve a babám én meg tudnék mellette tenni-venni. De sajnos akkor még nem volt semmilyen eszközöm, illetve nem is nagyon tudtam semmit a hordozásról, így nem léptem az ügyben. Itt megjegyezném, amint megtudom, hogy újra babát várok, az első dolog lesz, hogy veszek egy kendőt és alaposan begyakorlom a megkötését - na így utólag ennyire nagy butaságnak látom, hogy anno nem tettem meg ugyanezt Rebussal!

Tekintve, hogy a hordozás területnek sok-sok fontos részlete van, arra gondoltam, hogy megosztom Veletek néhány bejegyzésben a tapasztalataimat. Ez az első a kedvcsináló rész lesz, illetve az, hogy nálunk hogyan kezdődött a dolog :)

Rebus a Close-ban

Szóval Rebus születése után nem sokkal beköszöntött a tél, sokat sétáltunk babakocsival, az egész család szerette ezt a megoldást. Ráadásul amikor Rebeka olyan 2-3 hónapos volt, kifejezetten nyugodt időszakát élte, nagyon békés baba volt, evett-aludt, játszadozott egész nap.
4 hónapos korában aztán valami borult, sokat nyűgösködött nap közben, nehezen aludt el. Ráadásul elkezdett kitavaszodni, egyre szívesebben jöttem-mentem volna vele, így úgy döntöttem, elsétálok a Hordozóházba, hogy kiokosítsanak a hordozás mikéntjéről. Ott akkor több mindent is felpróbáltam, kezdtük egy karikás kendővel, de nekem nem tetszett, hogy egy vállra terhel, így azt elvetettük.
Aztán felpróbáltam egy Bondolino-t is, az meg valahogy nem volt kényelmes Rebusnak, (egyébként később kiderült, hogy be lehetett volna neki állítani, de akkor nem vacakoltunk vele).
Végül kikölcsönöztem egy Close-t, amit egy hétig próbálgattunk itthon, de ez sem volt az igazi, mert Rebus már nem élvezte az elöl hordozást, ebben meg nem lehet hátra tenni. Ráadásul voltak tipikus kezdő hordozós hibáim, amik nehezítették a hordozást, úgy mint:

- Túl bizonytalanok voltak a mozdulataim: én is féltem kicsit, miközben a hordozóba tettem, ezt viszont mindig érzékeli a baba is, így fél, sír a hordozóban.

- Nem húztam elég szorosra a hordozót: ez egy fura dolog, alapból az ember soha nem húzná olyan szorosra, amennyire kell (mert tényleg szorosra kell!). Úgy szokták elmagyarázni, hogy amikor rajtad van a baba, akkor úgy kell érezned, mintha egy test lennétek (azaz teljesen együtt mozogtok, érzed a légzését és ha lehajolsz/hátradőlsz, akkor sem távolodhat el tőled a baba teste). Ha nincs eléggé szorosra húzva, az egyrészt számodra nem lesz túl kényelmes, másrészt a babának nem ad olyan biztonságérzetet, így valószínűleg sírni fog, de legalábbis kényelmetlen lesz neki (arról már nem is beszélve, hogy nem támasztja megfelelően a hátát sem).

Később, amikor Rebus 6 hónapos lett, kölcsönöztem egy hónapra egy Bondolino-t, ekkor megtanítottak,
hogyan tudom biztonságosan a hátamra tenni őt. A Bondis időszak alatt éreztem rá igazán a hordozásra, azóta kb. elképzelhetetlennek tartom, hogy hordozó nélkül legyünk (épp úton van az első, saját hordozóeszközöm, egy meseszép mei tai)!

Rebus a Bondiban (alszik :)

Miért tartom nagyon szuper dolognak a hordozást?

• Óriási szabadságot ad, de tényleg! Akár lakáson belül, akár kint a szabadban. Például most a fülgyulladásos időszak sokkal megterhelőbb lett volna hordozás nélkül, mert nagyon szenvedett volna Rebus (meg én is), ha nem tud függőleges helyzetben lenni, nekem viszont elég fárasztó lett volna egész nap a kezemben cipelni. Így csak magamra kötöttem, ő nagyokat aludt a hátamon, én meg közben takarítottam, főztem (nem mellesleg szerintem a gyógyulását is gyorsította, hiszen így legalább nap közben tudott rendesen pihenni). Kint meg: hát a tömegközlekedés leegyszerűsítését azt hiszem nem kell részleteznem :)
• Számomra elképesztő, mennyire a hordozás szeretetére vannak kitalálva a babák. Ugye Rebus 6 hónapos volt, amikor ténylegesen hordozni kezdtem, előtte csak 1-1 alkalommal volt rajtam. Azt gondolnánk, hogy a babáknak ezt meg kell szokni, de nem! Az első perctől (amint tényleg helyesen magamra tudtam kötni) imádta, engem nagyon le is döbbentett, mennyire gyorsan megnyugszik a fokozott testközelségtől. Itt azért megjegyezném, hogy mindez akkor áll, ha egy megfelelő eszközben, megfelelő módon hordozzuk a babát, de erről majd írok a következő bejegyzésben.
• Én egyértelműen látom azt is, hogy mennyire jó hatással van Rebekára más területeken is. Érdekes, én igény szerint Rebus megnyugtatására is használom a hordozást (pl. ha nem tud elaludni, csak magamra kötöm és azonnal elalszik). Azt gondolhatnánk, hogy majd rászokik erre az altatásra (egyébként nekem ez ellen sem lenne kifogásom, de ez más kérdés), de nem, sőt, én azt látom, mintha inkább megkönnyítené számára az önálló elalvást (amit egyébként egyáltalán nem várok már el tőle, de ha azt látom, hogy ő nyitott rá, akkor persze hagyom). Ezt a hordozósok azzal magyarázzák, hogy a babában kialakul (többek között a hordozás segítségével is) egy olyan biztonságérzet, ami segít számára önállósodni. 
• Szintén gyakran felmerülő kérdés, hogy nem hat-e negatívan a mozgásfejlődésére. Egyrészt erre már születtek tanulmányok is, másrészt én minden hordozott babánál, akit ismerek azt látom, hogy nem. Ha belegondolsz, pl. az egyensúlyi rendszernek elég ingergazdag környezetet jelent (ami a kezdeti időszakban kifejezetten fontos), arról már nem is beszélve, hogy egy nyugodt, kiegyensúlyozott baba mindig gyorsabban fejlődik. (Így utólag többek között a mozgásfejlődés miatt is sajnálom, hogy nem az első perctől hordoztam Rebust, lehet nem úsztuk volna meg a Dévényt így sem, de ki tudja..).

Remélem sikerült legalább az érdeklődést felkeltenem a téma iránt :)

Ha valakit bővebben is érdekel, itt olvashattok egy jó kis cikksorozatot a hordozásról!

Újra itt :)

Jó sokáig nem írtam, ki kellett pihenni ezt a nehezebb időszakot, de jelentem: vége van :)
Közben kiderült, hogy a fülgyulladás mellett Rebekának jött 2 kicsi fogacskája is, amik azóta kibújtak és annyira cuki velük! Szóval gondolom ezért is voltak ilyen nehézkesek az éjszakák, szegény kis drágám nagyon szenvedhetett... :(
Szívesen mutatnék nektek képet is a fogakkal vigyorgó Rebekáról, de amióta megjelentek, állandóan a nyelvével tapogatja őket (értsd: nonstop kint van a nyelve és azzal játszik!), így eddig még nem sikerült lefényképeznem. Na de majd próbálkozom!

Olyan jó érzés most újra normális erőnléttel működni, jó 4 hétig tartott ez a sokszor kelős, nagyon fárasztó időszak... ellenben fura, de lelkileg nekem nagyon sokat adott. A múltkori bejegyzésemben is akartam már erről írni, de ott még igen szűkösek voltak az erőtartalékaim, így csak röviden írtam és utána inkább pihentem egy kicsit :)

Most a betegség alatt nagyon sokaktól hallottam, hogy "hú, hát én nem tudnék felkelni egy babához 10-15 alkalommal éjjel", meg hogy nem is tudják, hogy lesz ez, ha egyszer gyerekük lesz. Megnyugtatásul közlöm, ezek pont azok a dolgok, amiket így előre nem nagyon lehet felfogni, de amikor már benne vagy és ott van a te babád, akkor egyszerűen csak csinálod, ösztönösen. Persze elfáradsz, vagy az is lehet, hogy egyszer-egyszer kiborulsz, de aztán újra ott leszel, mert azt hiszem mást nem is tudsz tenni. Olyan erős érzés ez, ami visz tovább, lépésről lépésre. Ismerek egy olyan anyukát, akinek a kisfia karácsony óta (igen, az 6 hónap..) minden éjjel legalább 3-4 alkalommal kel (de gyakran még többször!), és ő minden éjjel hűségesen ott van mellette.
És ahogy most Rebeka beteg volt, én is csak újra meg újra ezen a hűség dolgon töprengtem.
Számomra elképesztő volt látni, hogy még egy ilyen pici baba is mennyire ki tudja fejezni a háláját az éjszaka közepén azért, hogy akármikor szüksége van rám én hűségesen megjelenek, hogy segítsek. Ha 10 alkalommal van rám szüksége, akkor mind a tízszer. És ahogy az egyik éjszaka felsírt, és mentem be hozzá, az a gondolat suhant át rajtam, hogy Isten is ugyanilyen hűségesen jön hozzám minden egyes alkalommal, amikor én "felsírok". Ott, az éjszaka közepén is, hiszen nem csak Rebeka volt szükségben, hanem én is (mert már épp alig álltam a lábamon..), de valahogy mindig kaptam új erőt, hogy továbbra is el tudjam őt látni, továbbra is tudjak Sándorra figyelni, főzni, takarítani stb.

És azt éreztem, hogy igen, ahogy Isten gondoskodik rólam, úgy szeretnék én is gondoskodni Rebusról, ugyanolyan hűséggel, szeretettel. Persze nyilván nem tudom majd tökéletesen visszaadni, de bárcsak a lányom azt tanulná meg, hogy ha kiált, én ott vagyok. És aztán majd Istenhez is ugyanolyan bizalommal tudjon közeledni, mint hozzám...