Böjtölök

Az elmúlt hetekben hoztam egy döntést és gondoltam megosztom veletek. Böjtölni kezdtem, bár nem egészen a hagyományos módon :)

Szóval mostanában sok-sok gyakorlati kérdés foglalkoztatott a mindennapjainkkal kapcsolatban. Felmerült bennem, hogy talán ideje lenne elválasztani Rebust, gondolkodtam az altatásán és azon is, mi mindent csinálhatnánk együtt. Aztán itt Svájcban most egy kicsit újfajta napirend szerint élünk, sok új szokást kell kialakítanunk, ezeken is agyaltam, Sándorral milyen közös programjaink legyenek, miket csináljunk stb.

Egy idő után viszont kezdtem észrevenni magamon, hogy túlságosan is foglalkoztatnak ezek, nagyjából a teljes napomat kitöltik. Ráadásul egyre jobban frusztráltak is, mert úgy éreztem, nem találok válaszokat.

Persze újra és újra Isten elé vittem ezeket a kérdéseimet, de nem nagyon kaptam választ. Illetve nekem nem tetszettek a válaszok :) Isten mindig "csak" arra emlékeztetett, hogy kitartóan cselekedjem a jót, kitartóan szeressek stb. Úgy éreztem ezekkel nem tudok igazán mit kezdeni, szóval agyaltam tovább a saját válaszaimon.

Aztán teltek-múltak a napok és végül úgy döntöttem, nem ignorálom tovább Isten válaszait, mert valahol csak ott kell lennie a bölcsességnek (ennyi élettapasztalatom már van! :). Szóval leültem, imádkoztam, Bibliát olvastam és megnyitottam a szívem, mondjon bármit is az Úr. Elmondtam neki, hogy tele vagyok kérdésekkel és kételyekkel, néha úgy érzem, fogalmam sincs, mit csinálok és azt egyáltalán jól csinálom-e. És ahogy ezt kiöntöttem Istennek, sok-sok ige jutott eszembe. Arról, hogy ahol a kincsed van, ott lesz a te szíved is (Máté 6:21). És arról, hogy az első és nagy parancsolat, hogy szeressem Istent, a második pedig, hogy a társaimat (Máté 22:37-39). Meg arról, hogy a jó dolgokon elmélkedjek, ezekre tekintsek (Filippi 4:8). És valahogy megértettem, hogy a szívem rossz helyen van. Hogy olyan dolgokkal töltöm meg nap mint nap a gondolataim, amiknek nincs igazi értéke. Hogy nem jó a fókusz. El kell engednem azt, hogy hogyan legyek jobb feleség, anya stb. Azért adta Isten azokat a válaszokat amiket, mert azok a valódi válaszok a valódi kérdésekre. 

Elképzeltem Rebust 20 év múlva... hogy mit szeretnék, milyen legyen ő, milyen legyen a kapcsolatunk. És azt találtam, hogy azoknak a kérdéseknek, amik foglalkoztattak (mikor választom el stb.) semmilyen hatása nincs arra, amit valóban szeretnék. Mert azt szeretném, ha Rebus 21 évesen Istent keresné, Vele élne, éppen bármiben is van. Mert tudom, hogy TÉNYLEG CSAK EZ SZÁMÍT. És azt szeretném, ha olyan kapcsolatunk lenne, ami mindig csak erre vezeti, erre segíti. És kész. Ennyi.

Persze nyilván az embernek akkor is foglalkoznia kell ezekkel, mert a mindennapi feladatok része ez is, de úgy éreztem, muszáj kicsit kikapcsolnom ezeket a dolgokat és "keresni előbb az Isten országát." (Máté 6:33)

Így aztán úgy döntöttem, kihívást intézek magam felé: a következő hétben megpróbálok úgy élni, hogy kizárólag csak azokra a dolgokra figyelek, amik Isten szerint elsőbbségre méltóak. Igékkel és nem frusztrációkkal töltöm meg a gondolataim és a szívem. Egy hétig félreteszek mindenféle kérdést, hogy felszabadítsam a helyet annak, amit Isten mutatni szeretne, egyfajta böjtként.

Remélem lesz lehetőségem beszámolni Nektek!

A legújabb kedvenc köretünk : sült céklás répa

Tudom, illene gyakrabban bejelentkeznem, de aki költözött már külföldre, az tudja, hogy az első időszak elég sűrű tud lenni a sok intéznivaló miatt. Igazából mostanra lassan sikerült mindent megoldanunk, a telefonjaink elvileg a héten megérkeznek majd és nagyjából ezzel meg is leszünk egy időre.

Közben komolyan egyik ámulatból a másikba esünk, hogy Isten milyen elképesztően gondoskodik rólunk. Kiderült ugyanis, hogy itt Svájcban tavaly született egy olyan törvény, ami alapján magyarként (másik 7 európai ország polgáraival együtt) csak 1 évre kaphatunk vízumot (illetve csak egy nagyon kis százaléknak adnak hosszabb időre), így L típusú vízumot kaptunk B helyett. 

Ez leginkább azért gond, mert ezzel a típusú vízummal sokkal nehezebb lakást találni itt Zürichben (halkan megjegyzem, külföldiként amúgy is borzasztóan nehéz...) és mivel tudtuk, hogy áprilisban költöznünk kell, hát nem nagyon örültünk a diszkriminációnak. Imádkoztunk, reménykedtünk és megállapítottuk, hogy tényleg igazán egy szavunk sem lehet, már azt csodaként emlegetik itt a helybéliek, hogy Magyarországról sikerült lakást bérelnünk. 

És képzeljétek, a múlt hét végén írt a főbérlőnk, hogy úgy döntött hosszabban marad Magyarországon és ha érdekel bennünket a dolog, akkor szívesen kiadja nekünk ezt a lakást egészen 2015 áprilisáig! Hát nem szuper???! Annyira örülünk és hálásak vagyunk! Nagyon megszerettük ezt a lakást és környéket, úgyhogy mondanom sem kell, érdekelt bennünket a dolog :)

De a sok intéznivaló mellett a másik ok, amiért nem írtam, hogy egy időre "szabadságot vettem ki". Nagyon sűrű volt az utolsó pár hónapunk otthon, kicsit talán túl sűrű is és eléggé kimerülten érkeztünk meg Zürichbe mindketten Sándorral, úgyhogy úgy éreztük, eljött az ideje, hogy kicsit takarék üzemmódba kapcsoljunk (már amennyire a körülmények lehetővé teszik) és egyszerűen csak pihenjünk és élvezzük a mindennapokat. Úgyhogy az elmúlt hetekben pont ezt tettük :) Várost néztünk, olvastunk, filmeztünk, nagyokat sétáltunk, teázgattunk és persze sokat játszottunk Rebussal :) És jelentem NAGYON jól esett!

De most már kezdünk visszarázódni a kicsit dolgosabb hétköznapokba, úgyhogy igyekszem majd ide is gyakrabban írni. Addig is megosztom Veletek a jelenlegi legkedvencebb köretünket, ami finom, gyors, olcsó és még egészséges is :) Sőt, Sándor is szívesen megeszi, pedig ő hogy is mondjam, nem annyira szabadszellemű a gasztronómia terén (igen, ez a rendkívül diplomatikus megfogalmazása annak, hogy kissé válogatós :)). Szóval íme a recept, próbáljátok ki, az első kóstolás után biztosan gyakori vendég lesz nálatok is!

Sült céklás répa

Hozzávalók (4 főre):

• 4 közepes méretű cékla
• 4-5 közepes méretű répa
• 3-4 ek olaj
• 1 kk só
• 1/2 ek méz

A sütőt előmelegítjük 220 fokra. A céklákat és répákat megpucoljuk, a céklát kisebb kockákra vágjuk, a répát felkarikázzuk. Egy hőálló tál aljába öntjük az olajat, majd mehetnek bele a zöldségek és a tetejére a só, ezután az egészet alaposan összeforgatjuk és lefedve a sütőbe tesszük. Ez egy viszonylag nagyobb adag, így kb. 40 perc alatt sül meg. Én olyan 20 perc után mindig kiveszem és megnézem, mennyire puhák a zöldségek, illetve az egészet kicsit átforgatom, így egyenletesebben sülnek-párolódnak meg. Ha már kellőképpen puhának érezzük őket, akkor rácsorgatjuk a mézet, kóstoljuk, ha kell, még picit sózhatjuk (én úgy szeretem, ha olyan kellemesen mérsékelt az íze). Miután ízesítettük, még szerintem érdemes lefedve hagyni 10 percet, hogy kicsit összeérjenek az ízek. 

Így néz ki, mielőtt betenném a sütőbe - igazi szín- és ízkavalkád! :)

Szerintem mindenféle húsokhoz vagy halhoz kiváló, de én még azért szoktam készíteni hozzá egy kis rizst vagy krumplit is, mert ebédnek önmagában a hús mellé talán nem eléggé kiadós. De tényleg nagyon finom, próbáljátok ki Ti is! :)