Gondolatok a házassági évfordulónk küszöbén

Bizony, hamarosan 3 éves házasok leszünk! Elképesztően gyorsan eltelt ez a 3 év, pedig olyan sok minden történt velünk... persze azt hiszem vitán felül Rebeka születése volt a legnagyobb hatással közös életünkre.

Bevallom, az utóbbi időszakban gyakran feszültebb, ingerültebb voltam itthon mire Sándor hazaért. Általában a fáradtságra fogtam, de ahogy a napokban gondolkodtam a dologról, arra jutottam, hogy talán kicsit elbillent az egyensúly a feleség és az anya szerepeim között.
Éreztem ezt közvetlen Rebus születése után is és beszélgettünk is erről Sándorral, de akkor arra jutottunk, hogy ez annyira új helyzet mindkettőnknek, hogy valahol természetes, hogy kezdetben nagyon az anyai-apai szerepeink dominálnak. És valóban, ezt akkor békével elfogadtuk és igyekeztünk mindketten minél gyorsabban megismerni és elfogadni az új feladatokat, életrimust, érzéseket. Nagyon különleges élmény volt ez mindkettőnk számára! És ahogy telt-múlt az idő, hálával és boldogan fedeztük fel, hogy mostanra már egészen belejöttünk a mindennapokba és többé-kevésbé kialakult egy mindenki számára megfelelő rutinunk.

És ez tényleg nagyon jó dolog, de valahogy mégsem stimmelt minden... én is éreztem magamban, hogy valahogy túl ingerlékeny vagyok mostanában. Aztán ma leültem Bibliát olvasni és ezek az igék kerültek elém (sajnos Isten elég gyakran kénytelen őket elém hozni...):

"...mint a szüntelen csepegő háztető, olyan a zsémbes asszony." (Példabeszédek 19:13)

"Jobb a puszta földjén lakni, mint zsémbes és bosszús asszonnyal." (Példabeszédek 21:19)

"Jobb a tető sarkán lakni, mint zsémbes asszonnyal együtt a házban." (Példabeszédek 21:9)

Emlékszem, amikor először olvastam ezeket az igéket, egészen ledöbbentem, mennyi van belőlük (és ez még nem is a teljes lista!). És akkor arra gondoltam, hogy Isten valamiért bizonyára fontosnak tartotta, hogy ez a téma hangsúlyt kapjon a Bibliában a nőkkel kapcsolatban, nyilván valamit üzenni akar általuk... ööö, igen, azóta megtapasztaltam, hogy egészen pontosan azt akarta üzenni, ami oda van írva :) Azt, hogy ne zúgolódjunk, ne ingereljük a férjünket felesleges apróságokkal, mert egyáltalán nem élvezetes így velünk élni, pont. És én sem értem pontosan miért (talán mert nálunk jobban dominálnak az érzelmek?) de akárkivel beszélek, aki kapcsolatban él, előbb-utóbb mindig kiderül, hogy ez nekünk, nőknek a gyengénk... valahogy leküzdhetetlen vágyat érzünk, hogy odaszóljunk ezt-azt. Csak egészen apró dolgokat... találó hasonlat a szüntelenül csepegő háztető, mindig csak egy újabb cseppet.
Persze, megértem hogy így nem lehet olyan élvezetes az itthonlét Sándor számára, de nyilván a saját oldalamat is meg tudom védeni: hiszen ha nem szólok, akkor BIZTOS hogy soha nem fog megváltozni, így hát nincs mit tenni, szólnom kell, még pedig szüntelenül.
Egyszer aztán olvastam egy könyvet, amit egy idős nő írt és ez a gondolat állt benne: a legtöbb nő a férje 80%-át szereti, mégis azzal tölti ideje nagy részét, hogy a maradék 20%-ot megváltoztassa benne. Mi lenne, ha egyszerűen csak elfogadná azt a 20%-ot és a felesleges frusztrációk helyett végre igazán élvezné a maradék 80-at?

Nos ez már akkor is egy különleges gondolatnak tűnt. Mert rá kellett jönnöm, hogy tényleg, abból a 20%-ból olyan sok minden nem is igazán fontos. Lehet, hogy néha zavaró, de valójában nem fontos. Arról már nem is beszélve, hogy ami azt illeti, nem igazán sikerült befolyásolnom a 20%-ból kb. semmit a folyamatos kritizálásommal.

Idővel aztán Isten tovább formálta a gondolkodásom. Megmutatta, hogy segítőtársnak lettem teremtve:
"Nem jó az embernek egyedül lenni,  alkotok hozzáillő segítőtársat." (1Mózes 2:18)
És azt is, hogy ő áldásnak szánja a feleséget:
"A derék asszony urának koronája, de mint a csontszú, olyan a szégyentelen." (Péld. 12:4)
"Aki jó feleséget talált, kincset talált és elnyerte az Úr jóakaratát." (Péld. 18:22)

És ahogy visszanézek, látom, hogy bármi, amiben változott Sándor az évek alatt az nem az én erőlködésemnek volt köszönhető, hanem Isten munkájának az életünkben. Annak, hogy formált engem, hogy bízzak és szeressem Sándort, mert csak így tud ő is felszabadulni és megnyugodni, itthon töltődni és engedni Istennek, hogy formálja őt is. Talán logikátlannak tűnik, de nekünk működött.

És tudom, hogy működni fog ezután is. Jó volt ezekre újra visszaemlékezni és így készülni a 4. évünkre... már alig várom! :)

"Minden esküvel odaszentelt dolog igen szent tulajdona az Úrnak"
(3 Mózes 27:28)