De gondoltam megosztom veletek azokat, amiket szívesen olvastam, sokat segítettek és így jó szívvel ajánlom nektek is.
Spoiler: Szépirodalmi mű nem lesz benne - hát ez van, olvasó éveim első kb. 20 éve után (amik túlnyomórészt szépirodalmi művek olvasásával teltek) nem gondoltam, hogy valaha jön ilyen időszak is, de most valahogy nem férnek be az életembe.
Most szívesebben olvasok olyasmit, ami a mindennapokban segíti a feladataimat vagy ami egy némi bátorításul szolgál, ha épp kicsit megfáradtam.
1) Sally Clarkson: The Mission of Motherhood
Valószínűleg ez a könyv volt a tavalyi évben a legnagyobb hatással rám. Kicsit úgy éreztem, mintha valaki szépen letisztázva írta volna meg mindazokat a kesze-kusza gondolatokat és érzéseket, amik az anyasággal kapcsolatban bennem vannak. Nyilván ez egyéni dolog, hiszen én már a könyv elolvasása előtt is nagyon hasonlóan gondolkodtam a családról és gyereknevelésről, mint ahogy az ebben a könyvben le van írva, de ugyanakkor úgy látom, hogy annak is segítség lehet, aki nem teljesen ilyen beállítottságú.A szerzőről annyit érdemes tudni, hogy 4 gyerekes keresztény anyuka, akinek a gyerekei már felnőttek, így visszatekintve bátorítja az olvasókat arról, ő hogyan élte meg ezt az időszakot, mik voltak a prioritásaik stb. Nem az a gyakorlatias "gyereknevelés 10 lépésben könyv", inkább úgy készüljetek rá, mintha egy idősebb anyukával beszélgetnétek egy kávé mellett az élet dolgairól :) Nagyon ajánlom!
2) Michelle Duggar, Jim Bob Duggar: The Duggars: 20 and Counting
Már nem is emlékszem hogy találtam erre a családra. A címből lehet nem érthető azonnal (vagy inkább nem hihető), de ez egy olyan család története, akiknek 18 gyerekük van (és igen, mindegyik saját, nem örökbe fogadott - a címben a 20 két szülővel együtt értendő).Igazából azért rendeltem meg a könyvüket, mert nagyon érdekelt, hogy mégis hogyan kivitelezhetőek a mindennapok 18 gyerekkel (!!!), ugye ez egy egygyerekes anyának igen csak felfoghatatlan :)
Arra számítottam, hogy nyilván egy teljesen "más világban" élnek, másképp gondolkoznak, kicsit furcsának hatnak majd (azért szerintem a legtöbben hasonló prekoncepciókkal indítunk egy ilyen extrém méretű nagycsaláddal szemben), de képzeljétek, egyáltalán nem így volt!
Szerintem egy nagyon jó hangvételű könyv, amiben leírják, hogyan vezette őket Isten arra a döntésükre, hogy egyáltalán ne befolyásolják a gyerekeik számát, aztán hogyan vezette őket tovább lépésről lépésre az életükben. Ami szerintem egészen döbbenetes, hogy a családot egy keresetből tartják el (az anyuka otthon oktatja a gyerekeket) méghozzá teljesen hitelmentes életet élnek, saját maguk építették a házukat stb. Nekem nagyon tetszett, még recepteket és gyereknevelős tippeket is megosztanak a könyvben, kifejezetten kikapcsolódás volt olvasni :)
3) Deákné B. Katalin: Anya, taníts engem!
Kicsit csalok, mert ez egy olyan könyv, amit évek óta már időről időre előveszek, lapozgatok.Én személy szerint mindenkinek ajánlom, aki valaha kisgyerekekkel foglalkozik, akár szakemberként, akár anyaként (én is használtam sokat az óvodai fejlesztés gyakorlataim során). Ez a könyv tényleg nem más, mint egy óriási ötlettár, nagyon egyszerű, akár otthon is könnyen megvalósítható ötletekkel, amik a gyerekek fejlődését segítik. A különböző fejezetek születéstől 6 éves korig, illetve fejlesztési területenként (pl. mozgás, érzékelés, beszéd stb.) közölnek ötleteket (rengeteget!).
Nagyon jó kis segítség lehet ez pl. olyan anyukáknak, akik a pedagógiától teljesen eltérő területen dolgoztak és nem sok ötletük van, miket játszhatnának otthon a gyerekekkel (mert ugye azt mondanom sem kell, hogy habár itt fejlesztésről vagy legalábbis ingergazdag feltételek
megteremtéséről van szó, a gyerekeknek csupa játék az egész és nagyon élvezik).
Egyszerű, jól érthető és sok egyéb tippet is tartalmaz (pl. adott életkorban milyen játékokat érdemes a gyereknek megvenni, stb.). Az ára kicsit magasabb (amikor én vettem, 3000 Ft volt), de szerintem mindenképpen megéri, tényleg kiszolgál a születéstől egészen a gyerkőc 6 éves koráig.
4) Sarah Mae, Sally Clarkson: Desperate
A szerzőpáros egyik tagja a már fentebb említett Misson of Motherhood szerzője, a másik pedig egy éppen kisgyerekekkel otthon lévő anyuka. A könyv ötletét az ő levelezésük adta, amelyet részben a könyvben közre is adnak. Minden fejezet egy őszinte hangvételű levéllel kezdődik a fiatalabb anyukától, aki valamilyen területen bátorítást, segítséget, ötleteket kér, majd a fejezet során közösen erre adnak megoldást vagy legalábbis némi távolabbi rálátást a problémára.Ezt gyakorlatiasabb könyvnek mondanám, mint a fentebb említettet, de azért ez sem az a "10 lépéses megoldás" típusú (amiket bevallom, én kifejezetten kerülök). Nagyon őszinte, lényegre tapintó könyv, ami kendőzetlenül fogalmaz meg pont olyan problémákat és érzéseket, amiken szerintem minden anya átmegy az élete során. Nekem igazi felfrissülés volt olvasni, úgyhogy szintén szívből ajánlom, főleg akkor, ha kicsit mélyponton érzed magad lelkileg.
5) Elisabeth Elliot: Áldást örököltek...
Sokat gondolkoztam, hogy ezt a könyvet felvegyem-e a listába, mert őszintén szólva kicsit ambivalensek az érzéseim a könyv iránt. Aki olvasott már Elisabeth Elliot könyvet, az tudja, hogy kicsit hogy is mondjam, nyers a stílusa, vagy inkább olyan túl határozott, ami engem sokszor zavart már más könyveiben is, de itt úgy érzem, egy-egy olyan témában is nagyon leegyszerűsített, vitathatatlan álláspontot fogalmaz meg, amivel azért én még is vitatkoznék kicsit.Biztos vagyok benne, hogy vannak olyan típusú családok, akiknek pont az általa leírtak felelnek meg, de abban is, hogy vannak olyanok, akiknek ezek a tanácsok nem járhatóak. Önmagában ez még nem is zavarna, de a könyv során többször is elég ítélkező hangnemben ír ezekről az utóbbi családokról, ami számomra teljesen elfogadhatatlan és végképp nem keresztény magatartás.
De ettől függetlenül mégis írni akartam róla, mert ha ezeken a zavaró tényezőkön egyszerűen átlépünk (ami aztán ki tudja, lehet mást nem is zavar annyira), akkor azt hiszem sok mindenben kaphatunk egy nagyon jó látást a családra, gyerekekre nézve. A könyv egyébként nem egyfajta útmutató, valójában egy memoir, amiben a saját családjának állít emléket és közben gondolatokat, meglátásokat fűz az egyes részekhez.
6) Rachel Jankovic: Loving The Little Years
Ezt a könyvet kikapcsolódáshoz ajánlom, kicsit szerintem ebből a célból is íródott. Maga a könyv sok rövidebb fejezetből áll a kisgyerekes életről (a könyv írásakor a szerző öt gyerekkel volt otthon, akik mindannyian öt év alattiak - azt hiszem nagyon nincs is mit hozzáfűznöm, ez önmagában garancia rá, hogy teljes megértésre találhatsz a lapokon a kisgyerekes otthonlét nehézségeivel és szépségeivel kapcsolatban :). Nagyon könnyed, sokszor kifejezetten szórakoztató, de sok apró bölcsességet és hasznos meglátást is tartalmaz, szóval szerintem pont passzol a mindennapokban a kávé mellé vagy
a játszótérre (én mindig viszek könyvet magammal, mert Rebus ott nem annyira igényli az aktív jelenlétem, úgyhogy nekem épp megfelelő kis énidőt jelent a nap során).
7) Adele Faber, Elaine Mazlisch: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje
Ezt a könyvet még nem olvastam teljesen végig, de azért gondoltam felveszem ide az ajánlottak közé.
Bár előre szólok, hogy szülők körében (különösen keresztény szülők körében) erősen megosztó könyv... lényegében azért, mert kifejezetten az autoriter nevelési elvvel szemben egy demokratikusabb kommunikációs lehetőséget fogalmaz meg. Azért ha valaki ezzel nem is ért egyet, ha úgy adódik, hogy a kezébe kerül vagy esetleg ki tudja kölcsönözni könyvtárból, szerintem érdemes elolvasni, mert egy másfajta nézőpontot ad, főleg a dackorszak kezelésére, ami ha nem is minden esetben, de szerintem sokszor segítséget jelenthet.Őszintén szólva én közel sem tartom magam sem elég tapasztaltnak, sem elég bölcsnek ahhoz, hogy nevelés kérdésében örökérvényű meglátásokat osszak meg. Már többször írtam és tényleg szívből így
gondolom, hogy a nevelés szerintem egy konstans kapcsolatot igényel Istennel, mert minden gyerek (és minden szülő, szülőpáros is!) más és más, sőt, az egyes élethelyzetek is különbözőek... úgyhogy én nem igazán hiszek az "egy igaz útban" nevelés terén (sem) és én is folyamatosan bölcsességet és útmutatást kérek ebben Istentől. Ezt csak azért írtam le, mert ahogy én tapasztalom Rebussal, egyrészről szerintem fontos, hogy bizonyos helyzetekben a szülő irányítson, sokszor nagyon is határozottan, de más helyzetekben a "megértő attitűd" (amikor inkább megpróbálom megérteni Rebus problémáját és nem egyszerűen leuralni, lekezelni azt) hatékonyabb és építőbb. Ehhez az utóbbihoz ad nagyon jó ötleteket és egyfajta elméleti hátteret a könyv.
Michelle Duggar, Jim Bob Duggar: A Love That Multiplies
Szintén még nem olvastam végig, de a fentebb említett Duggar könyv párjaként ajánlom.Nagyon hasonló hangvételű, de sokkal részletesebben írnak az életükről és őszintén beszélnek a nehézségeikről is (pl. hogy milyen az, amikor egy-egy vírus mind a 18 gyereken végigmegy... oh boy!). A könyvben nagyon hosszan írnak arról is, milyen volt megélniük, amikor a 19. gyerekük három és fél hónappal előbb jött a világra... mennyire nehéz és aggodalmakkal teli időszak volt ez számukra (a kislány egyébként ha jól tudom már kb. 6 éves és egészséges). És mint az előző könyvben, úgy itt is mindig leírják, Isten hogyan óvta meg őket ezekben a helyzetekben vagy hogyan segített nekik átmenni rajtuk. Ami még érdekes lehet, hogy itt sokkal több részletet megosztanak a gyereknevelés, mindennapok területéről, szóval nagycsaládosoknak külön hasznos ajánlom :)
