Meglepetés :)

Nemrég írtam arról, hogy elveszítettük a babánkat. Bár még nagyon korai terhesség volt (kb. 5 hetes), mégis nehezen éltük meg, hiszen készültünk rá, vártuk őt. Azt hiszem amikor megírtam a blogbejegyzést, akkor zártam le ezt az egészet teljesen magamban, valahogy akkor éreztem igazán, hogy túl vagyunk rajta.

1 nappal aztán a bejegyzés megírása után ott ültem a fürdőszobában, kezemben egy halvány pozitív tesztet szorongatva és sírva adtam hálát Istennek. Felhívtam Sándort és ujjongtunk: újra babát várunk!
Így történt, hogy pontosan 2 héttel a vetélésem után újra babánk fogant, akivel azóta már a 13. hétben vagyok! :)

6 hetes esti pocak

Sokat gondolkoztunk és imádkoztunk, hogy várjunk-e a vetélés után, elolvastunk néhány orvosi véleményt is, amik alapján úgy döntöttünk, hogy mivel ez egy nagyon korai terhesség volt (valószínűleg már a beágyazódás sem történt meg), így nem szükséges várnunk. Úgy gondoltuk, ha a testem készen áll egy új baba fogadására, akkor nem érdemes várunk, legfeljebb majd csak később fogan meg.
Mondjuk azt hiszem egyikünk sem merte igazán beleélni magát, hogy akár tényleg pár hét múlva már újra terhes leszek, de mégis így történt és nagyon örültünk!

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak (vagy inkább nincsenek) bennem félelmek, hogy "mi lesz ha...", ha bármi történik, ha ez a baba is elmegy, ha komplikáció lesz stb. De azt hiszem ezek a gondolatok jó emlékeztetők arra, hogy Isten kezében vagyunk, ahogy eddig is ott voltunk. És csak Ő tudja, hogy mi lesz és tudom, hogy Ő bölcs és szerető Isten. Szóval amit tehetek, hogy megteszem mindazt, ami a baba egészséges fejlődéséért tenni tudok és imádkozom.

Ez a terhességem egyébként kicsit eltért attól, ahogy Rebust vártam, mert nála gyakorlatilag semmilyen émelygésem nem volt, csak arra emlékszem, hogy az első hetekben igen csak fáradékony voltam. Ezúttal viszont már az kezdetektől elég sok rosszullétem volt, nem is hányingernek, inkább csak erősebb émelygésnek mondanám. Később a gyomrom is fájni kezdett és egyértelművé vált számomra, hogy ez nem szimpla terhességi rosszullét, hanem a refluxom jött elő újra.
Akkor kaptam rá gyógyszert, amit csak néhányszor kellett bevennem, mivel a reflux kezelésében már van némi tapasztalatom, így inkább csak sokkal jobban figyelni kezdtem rá, hogy mikor mennyit és mit eszem és ez elég gyorsan rendben is tette a gyomromat.
Ha valakinek esetleg ilyen problémái lennének itt van néhány dolog, amire ilyenkor fokozottan figyelni szoktam:

• A nap folyamán rendszeresen és sűrűn eszem, viszont nagyon kicsi adagokat (akár csak 1-2 szelet kekszet).
• Kerülöm a fűszeres vagy paradicsomos ételeket és a gyümölcsök közül is a citrusféléket, savanyúbb típusokat. Ha nyers gyümölcsöt eszem, utána mindig elrágcsálok egy kis szelet kenyeret, kétszersültet vagy kekszet.
• Korán vacsorázom, lehetőleg olyan 3 vagy akár 4 órával alvás előtt.
• Nagyon magas párnán alszom (az elején amikor nagyon rossz volt a gyomrom, 3 kispárnát tettem egymásra és azon aludtam :). Egyébként nekem az vált be, ha nem csak a fej van megemelve, hanem az egész felsőtest, tehát a hátam alá is kerül ilyenkor egy párna.
• Lefekvés előtt, ha érzem, hogy fájdogál a gyomrom, kortyonként megiszom egy pohár Salvus vizet vagy egy csésze kamilla teát.

Legnagyobb meglepetésemre egyébként a fáradékonyságom valahogy nem jött elő olyan erővel, mint anno Rebusnál (bár ennek lehet az is az oka, hogy most egy kétéves mellett egyszerűen nem engedhettem meg magamnak annyi pihenést). Esténként ugyan korábban feküdtem, de a teljes első trimeszter alatt azt hiszem összesen kétszer aludtam napközben. Némi pihenőidőt viszont igyekeztem minden napra beiktatni, mindig előre megbeszéltük Rebussal, hogy a  meseolvasás után pihenni fogok. Mivel ő már nem mindig alszik napközben, így ilyenkor vagy odakuporodott mellém és elaludt (vagy legalábbis vízszintes állapotban töltött egy negyed órát) vagy egyszerűen addig kiment játszani a szobájába. Sokszor odaült mellém és mesét "olvasott" magának a nagyágyban, míg én kicsit relaxáltam :) Nagyon édes volt :)

A hasam elképesztő intenzitással kezdett el nőni, bár az első időszakban inkább csak estére kerekedtem ki a puffadás miatt, mostanra viszont már napközben is egyértelműen megállapítható, hogy ketten vagyunk.

Az elején egyébként a svájci terhesgondozási rendszert kellett még megismernem, ami kicsit bonyolultnak tűnt első pillantásra, de most már egész jól elboldogulok. Itt úgy van, hogy a biztosítód állja a teljes terhesgondozás, a szülés és a kórházi tartózkodásod árát, ami nagyon pozitív, mert így nem kell rá külön költségként számolni. Ezen kívül eldöntheted, hogy kórházba vagy saját nőgyógyászhoz szeretnél-e járni terhesgondozásra, ezek között szintén nincs anyagi különbség. Igazából nem is értem, miért választja valaki az előbbit, nekem nagyon kényelmes, hogy magyar megnevezéssel "magán terhesgondozásra" járok, így általában nem kell sokat várakozni, a várószoba tágas, vannak játékok, úgyhogy Rebus is elfoglalja magát, de ami nekem a legfontosabb volt, hogy így egy orvos követi végig a teljes terhességemet és nem kell mindig elmagyarázni az előzményeket.

Ami mondjuk nekem nagyon furcsa volt, hogy itt semmilyen orvosi dokumentumot nem kapsz (nem csak a terhességed során, semmilyen orvosi beavatkozásnál). Gondolom felesleges dokumentációnak érzik vagy nem tudom miért, de ha szeretnéd, akkor kérheted, hogy ezeket postázzák el számodra. Én például az eddigi vagy 5 orvosi vizsgálat alatt csak egyetlen egy vérképet kaptam az ultrahang felvételeken kívül. 

Nekem ez kicsit furcsa, főleg, hogy még nem tudom, hogy itt vagy Magyarországon szülök-e majd, és belegondoltam, ha nem kérem ki időben a papírjaimat, akkor igen csak érdekes lenne Magyarországon beesni egy szülőszobára mindennemű eddigi terhességi dokumentáció nélkül.

Ami még más volt ennél a terhességnél, hogy néhány héttel ezelőtt elkezdtem enyhén vérezni.. szaladtunk be az ügyeletre, eléggé aggódtunk mindketten Sándorral. Hosszas várakozás után aztán az orvos megvizsgált és hál' Isten a baba nagyon jól volt, veszettül ficánkolt az ultrahangon :) Viszont a méhemben kialakult egy hematóma, ami okozta a vérzést. Azt mondták, ez elég gyakori a terhességek során és veszélyt csak akkor jelenthet, ha közel esik a méhlepényhez, mert annak a leválását okozhatja. De mutatta az orvos, hogy az én esetemben ettől nem valószínű, hogy tartani kéne, mert nagyon távol van a babától. Azért kaptam extra magnéziumot, meg próbáltam kicsit pihenni, amennyit tudtam. Mostanra már jól vagyok és a vérzés is abbamaradt.

Izgatottan várjuk tehát a második babánkat! :) Nagyon különleges (vagy inkább felfoghatatlan??) érzés belegondolni, hogy jövő karácsonykor a hároméves és a féléves gyerekeinkkel ünnepelünk majd! Elképesztő :)

12 hetesen, karácsony estéjén