Rebeka első szülinapja - avagy hogyan lehetséges, hogy már egyéves a lányom?!

Hát eljött ez is... elöljáróban csak annyit mondanék: meseszép volt. Munkás, sokat tervezős-szervezős, de megérte! És aminek igazán örültünk, hogy láttuk, Rebus is élvezte minden percét :) Amikor aztán vége lett, elment minden vendég és sikerült Rebust is letenni aludni, csak eldőltem a kanapén és valahogy pont ugyanúgy éreztem magam, mint kislány koromban karácsony estéjén, telve sok szép, édes élménnyel, izgatottsággal, örömmel. Azt hiszem ez magáért beszél!

Szóval október 23-án Rebus egyéves lett. Úgy döntöttünk, ezen a napon hármasban ünneplünk, szombatra pedig meghívjuk az összes dédit, nagymamát, nagypapát, nagybácsit és nagynénit.
Én már lassan egy hónapja készülődtem lélekben az ünneplésre, annyi emlék jött elő bennem az utolsó pocakos napokról, a szülésről, Rebusról... vettem is egy Baba szappant, mert amikor a kórházban rájöttünk, hogy nincs szappan (hm...), akkor Sándor nagy mosolyogva egy ilyen szappannal állított be a kórterembe, bennem pedig örökre összeforrt ennek a szappannak az illata az újszülött napok emlékeivel. Szóval nosztalgiából újra vettem egyet és el is döntöttem, hogy ha gyártják még, akkor minden babánknál ez a szappan lesz otthon a születésükkor :)

Tekintve, hogy a leányzónk egy évvel ezelőtt úgy döntött, nemzeti ünnepnapon kíván megszületni (akár csak egykor Sándor :), nagyon szerencsés helyzetben lehettünk, mert az egész nap a miénk volt a pihenésre, ünneplésre. Ráadásul olyan gyönyörű időnk volt! Emlékszem, tavaly amikor megszületett Rebus és délután jöttek be anyukámék, kérdeztem tőlük, hogy milyen idő van odakint. Mondták, hogy nagyon szép, meleg, napsütéses - ez akkor valahogy olyan jól esett nekem, tudjátok, olyan "még a nap is kisütött így október végén, mert megszületett a kislányom" érzés volt. Na jól van, belátom, kicsit szentimentális voltam :D Reméljük megmarad a tendencia és még sok-sok évig ilyen szép időnk lesz ezen a napon!
Így hát a szabadnap örömeiben úszkálva, reggel közösen, komótosan megreggeliztünk, felöltöztünk és összekészülődtünk a nagy napra. Már korábban eldöntöttük, hogy nyakunkba vesszük majd a várost és bejárjuk sok szép zegzugát - így is lett, több mint 4 órát sétáltunk! Útközben betértünk egy kedves ismerősünk cukrászdájába is és egy nagyot sütiztünk :) Kellőképpen elfáradtunk mindhárman a nap végére, Rebus be is iktatott egy plusz szundítást délutánra az erszényben (még mindig úgy szeretem, amikor így alszik
rajtam :).
Mikor hazaértünk, elkészítettem Rebus tortáját, közben Sándorral játszottak egyet, aztán megterítettünk és kezdetét vette a tortázás. Én naivan beruháztam egy tűzijátékos gyertyára, gondolván, hogy Rebusnak majd biztos nagyon fog tetszeni, ám a gyakorlatban szegénykém megijedt tőle :) A tejszínhab kézzel majszolását viszont nagyon élvezte, igaz, maga a torta nem igazán érdekelte.
Este aztán, amikor már pizsiben volt a család, ledőltünk hárman a nagyágyra és együtt imádkoztunk Sándorral Rebusért. Eldöntöttük, hogy ez családi tradíció lesz, a szülinaposért minden családtag imádkozik majd a nap végén :)
Szóval szép nap volt, igaz, néha kicsit furán éreztem magam, valahogy az volt bennem, hogy nem tudom, mit várjak pontosan ettől a naptól. Éreztem, hogy szeretném, ha Rebusnak is különleges lenne, dehát neki mégis csak egy nap volt ez is a sok közül - igaz, máskor nem énekeljük el neki vagy 10x a "Ma van a szülinapom" dalocskát :D De rá kellett jönnöm, hogy tényleg úgy van ez, hogy az első szülinap inkább a szülőknek szól, nem annyira az ünnepeltnek.

Az ünnepi asztal

Ennyiből mondjuk a szombat már más volt, ott a sok-sok vendég tényleg csak Rebus körül forgott! :) Olyan jó érzés volt, mert tudtam, ha Rebus beszélni tudna, biztos ezt kérné, hogy jöjjön el minél több vendég hozzánk ünnepelni, mert nagyon szereti, ha sokan vannak nálunk.
Ezt a napot persze sokkal alaposabban meg kellett szerveznünk, mert sokan voltunk (ha jól számoltam, olyan tízen), sok mindent sütöttem és igyekeztünk a lakást is feldíszíteni a nagy alkalomra. Az elmúlt hetekben már összeírogattam magamnak a menüt, díszeket, ötleteket, aztán Sándorral haditervet készítettünk és szétosztottuk a feladatokat. Szerencsére Rebusnak mostanra már elég szépen beállt a napirendje, úgyhogy tudtam azt is, hogy mikor fog elaludni és felébredni, azaz mennyi saját idővel számolhatunk.

A délelőtt elég kapkodósan telt és Rebust is kicsit nehezebb volt lerakni, meg kevesebbet is aludt, mint szokott (láttam rajta, hogy nagyon érzi, hogy valami készülődik és így ugyebár mégsem lehet nyugodtan aludni :), de végül sikerült szépen elkészülnünk. Rebeka is felöltötte ünnepi kisruháját, amihez illő csipkés fejdíszt és készítettem neki. Tényleg olyan volt, mint egy hercegnő! 

Megérkeztek a vendégek mindenféle ajándékokkal, amiket egyenként kicsomagoltunk. Nagyon szép dolgokat kapott, tényleg egytől-egyig csupa ötletes játékot, mindegyiket azonnal ki is próbálta.
A legnagyobb meglepetéssel anyukám szolgált, mosolyogva a kezembe nyomott egy becsomagolt könyvet, mondván, hogy lehet ez inkább nekem lesz ajándék. Ahogy elkezdtem kibontani, még csak a sarkából láttam egy egészen pici részletet, de azonnal tudtam, mi az és felkiáltottam: Jakab mester karácsonya!!!
Tudnotok kell, hogy ez életem legkedvesebb meséje. Rongyosra olvastattam, majd olvastam (ezen tanultam meg olvasni 4 évesen). Fejből tudtam az egészet és a mai napig tudok idézni belőle :) Amikor megszületett Rebus mindenképp magammal akartam hozni otthonról, hogy vele is megismertethessem ezt a különleges illusztrációkkal díszített, versbe szedett aranyos kis történetet - de nem találtam sehol! Egyszerűen eltűnt, felforgattam a teljes egykori szobámat, de nem lett meg. Annyira szerettem volna meglelni, hogy még az interneten is megpróbáltam beszerezni, de ott sem találtam egyetlen elérhető példányt sem.
Aztán Anya a minap nagytakarítás közben valahol megtalálta és azonnal tudta, hogy ez méltó ajándék lesz Rebus 1.szülinapjára. Annyira örültem neki!

Az ajándékozás, tortázás, szendvicsezés és sütizés után, a kávé mellett megnéztünk egy nagyon aranyos kis videót, amit Sándor egyik tesója készített Rebeka első évének képeiből, illetve körbeadtuk Rebus babakönyvét (amit persze mindenki alaposan átolvasgatott) és aláírattuk a szülinapos oldalát.
Csináltunk egy "Rebeka hónapról hónapra" falat, ahol 0-12ig minden hónapról kitettünk Rebusról egy fotót és Sándor ötlete volt, hogy köszönőajándékként mindenki válasszon egy képet és vigye el emlékbe - az ötletnek nagy sikere volt :)

Nagyon-nagyon szép nap volt, csupa örömmel, játékkal. Rebus annyira élvezte! Szegény aztán este jó nehezen aludt el (pedig alaposan elfáradt), láttam rajta, hogy annyira bepörgött, hogy bár szeretne lenyugodni, de nem megy... végül aztán felkötöttem mei tai-ban a hátamra, sétáltam a lakásban és elkezdtem mesélni neki. Mire vége lett a mesének, elaludt a drágám. És mi mást mesélhettem volna, mint a Jakab mester karácsonyát? :)

Kívánok Nektek is ilyen szép napokat!