Gondolatok kimerült anyukáknak

Leültem ma kicsit imádkozni, átbeszélni Istennel, mik vannak bennem. Akkor írtam le ezeket és gondoltam megosztom veletek is.

Rebeka mindjárt 1 éves lesz... és őszintén, nem pont így képzeltem az életünket. Azt hittem, ügyes leszek, az otthonunk meleg, barátságos lesz, ahol rend van, Rebus mindig mosolyog... szóval úgy rendben van az életünk.
Nem... nem egy kialvatlan, türelmetlen, néha keserű-cinikus, kételyekkel teli Reginát láttam magam előtt. Eszembe sem jutott, hogy küzdeni fogunk az alvással, a fogzással, a nyűgősséggel vagy a betegségekkel... azt hittem, más lesz, azt hittem, könnyebb lesz. Azt hittem, ez rólam szól majd, arról, hogy nekem-nekünk jó. És könnyű!

Ehhez képest most itt ülök a nappaliban (ami úgy néz ki, mint ahol bomba robbant), éjszakánként átlagosan 5x kelek, a szemem alatt feketék a karikák és a hajam mindig úgy néz ki, mintha az imént ébredtem volna.
Minden nap eljutok arra a pontra, amikor úgy érzem, nem megy, nem tudom jól csinálni. És ezen minden nap elszomorodom.
Újra és újra forgatom magamban a Biblia szavait, hogy a gyerek áldás... de hogyan? Pontosan hogyan értette ezt Isten, mert azt hiszem nem úgy, ahogy azt én képzeltem.
Minden nap el kell ismernem, hogy ehhez önmagamban nem vagyok elég. Hogy nem megy, egyedül nem megy.
Minden nap van egy pillanat, amikor megállok Isten előtt és elmondom neki, hogy nem megy, fáradt vagyok, nincs erőm. És utána várok. Bízok.

Nem, nem csupán csak reménykedem... mert tudom, kinek hittem. Tudom, hogy ott áll mellettem nap mint nap. Mert bár én nem így képzeltem, de Ő igen. Ő tudta, hogy nehéz lesz, de azt is tudta, hogy ezekben a nehézségekben ismerem majd meg jobban Őt, a szeretetét, a vigasztalását, az erejét. Azt, hogy elég nekem az Ő kegyelme.

Lehet, hogy én sokat bénázom és gyenge vagyok, de Ő nem az. És igen... néha magam sem tudom, hogy mit miért teszek, és néha elgondolkodom, hogy van-e értelme ennek az egésznek... de Isten látja a teljes képet. És tudom, hogy nem hibázik.

És ez elég.

But He said to me:

"My grace is sufficient for you, for my power is made perfect in weakness." 

Therefore I will boast all the more gladly about my weaknesses, so that Christ power may rest on me.

That is why, for Christ's sake, I delight in weaknesses, in insults, in hardships, in persecution, in difficulties. 

For when I am weak, then I am strong."

(2 Corinthians 12:9-10)