Az elmúlt napokban olyan sokan írtatok-üzentétek valamilyen módon, hogy imádkoztok értünk...
annnnyira nagyon köszönöm, de tényleg! Nagyon sokat jelentett tudnom, hogy ennyien gondoltok ránk és támogattok!
Tudatom veletek, hogy az elmúlt pár napban az egész családunk átment ezen a hányós-hasmenős víruson és tényleg egészen bizonyos, hogy az imáitok tartottak bennünket, mert különben nem is tudom, hogyan tudtuk volna végigcsinálni ezt az egészet... nagyon köszönjük.
Szeretnék veletek még valamit megosztani. Valamit, ami az elmúlt időszakban nagyon megérintett és folyamatosan formál azóta is. A gyülekezetünkben van egy két gyerekes anyuka, Noé. Egy ideje komoly egészségi problémái voltak, míg végül ki nem derült a lesújtó hír, hogy agydaganata van. Ekkor már kórházban volt, nagyon gyengén... a gyülekezetünk pásztora volt bent nála imádkozni, valamint hirdették a gyüliben is, hogy imádkozzunk Noéért, imádkozzunk csodáért. Imádkoztunk, de egyre rosszabb híreket kaptunk, az orvosok már csak néhány napot jósoltak neki, elképesztően legyengült állapotba jutott.
Noé volt az első olyan személy, akiért Rebekával együtt kezdtünk el naponta imádkozni. Újra és újra. Mindig elmondtam Rebusnak is, ha hírt kaptunk Noéról és mindig megbeszéltük, hogy miért imádkozzunk. Engem közben megint lenyűgözött az, ahogyan Isten az imádságot "teremtette", hogy milyen erős szálak kezdtek fűzni ehhez a számomra ismeretlen anyukához és a családjához.
Közben elkezdtek egyre bíztatóbb hírek érkezni, Noé hol erősödni látszott, hol újra gyengült, de legalább elindult némi változás. Néha akik voltak bent nála, beszámoltak arról, hogy amikor több ereje van (nem tud felkelni az ágyból már régóta, de ha több ereje van, képes beszélgetni, enni-inni), akkor viccelődik, mosolyog, együtt imádkoznak a kórházban a férjével és bíznak az Úrban.
Őszintén lenyűgöz ennek az anyukának a hite és az az erő, amit Isten ad neki a gyengeségeiben... úgy értem, én keveset-nehezen alszom (ami egyébként igaz Noéra is, mert gyakran nagyon erős fájdalmai vannak) és néha semmi mással nem tudok törődni, csak azzal, hogy nekem milyen szörnyű...
Tényleg én sem értem, hogyan képes ezt az egészet így, ilyen lelkülettel végigcsinálni. Azt hiszem olyan dolog ez, ami mellett az ember nem tud szó nélkül elmenni. Igazi csoda.
Azért jött ez újra elő bennem, mert ma este Noé írt nekünk (a gyülinek) egy levelet (egy barátnőjén keresztül továbbította). Olyan sokat jelentettek nekem a sorai, hogy szerettem volna Veletek is megosztani:
Drága imaharcosok!
Most lettem annyira erős, hogy meg tudjam nektek fogalmazni, hogy milyen hála van a szívemben felétek! Nagyon köszönöm, hogy harcoltok értem, mert tudom hogy ez szellemi harc, amibe most ti velem együtt beleálltatok, és Isten ezáltal a ti életetekben is változást tud hozni, és tudom ez támadás színtere lehet, de közben ő hatalmas áldást tud adni. Teljes szívemmel köszönöm az összes imát, a mindennapi harcot, fáradalmat, testi fáradságot nem kímélő kitartást, felnézek rátok emiatt, ez hatalmas dolog! És kérem az Atyát, hogy minden mennyei kincsét és földi áldását ontsa rátok, hogy teljes testként velem harcoltok. Megkérdeztem az Uram, hogy mi a terve velem, mert én nagyon vártam, hogy találkozhassak vele, de most nem engem vitt el. Azt mondta, hogy legyek teljesen engedelmes, harcoljak és merjek tőle nagyot kérni és hinni a teljes gyógyítàsàban. Könyörgök nektek, hogy ne lankadjatok el, mert bár egyre jobban vagyok, hosszú még az út nagyon,kérlek továbbra is bontsátok ki a tetőt, és vigyetek az Uram lába elé, legyetek továbbra is a térdeim, én is imádkozom értetek, hogy továbbra is kitartóak legyetek, meg fogjátok kapni a jutalmat az Úrtól. Nemcsak magamért kérem a kitartást, hanem azért is, mert biztos vagyok benne, hogy Isten bennetek is sok mindent el akar végezni. Tudnotok kell, hogy a sok ima hatására így fekve is minden az Úrról szól. Egyik rokonom megtért, régi barátnőmmel együtt tudtunk imádkozni a megtéréséért, és ő is átadta az életét az Úrnak. A kórházban az egyik doktornő megkérdezte, hogy mi valóban minden nap találkozunk az Istennel. Az egyik nővér is érdeklődött a gyülekezet után. Nincs olyan nap, hogy ne tudnánk bizonyságot tenni az Úrról. Drága itt dolgozó testvérekkel is szellemi igazságokra döbbenünk rá sírva és nevetve.
Valószínűleg a héten a fejemről készítenek egy mri-t, hogy ellenőrizzék, hogy hogyan hatottak a kezelések. Kérem imádkozzatok azért hogy eltűnjön minden oda nem való. A szememért is, hogy Isten visszaadja a jobb szemem látását is, a gyógytornáért, hogy jól haladjak, megerősödjek, fel tudjak kelni. A kezelésekért, hogy ne legyenek mellékhatásai, fejem ne fájjon, egyre többet tudjak enni. De legfőképp drága férjemért és nővéremért, akik erejükön felül mindent megtesznek, és két drága kicsi gyermekemért.
Szeretlek titeket és köszönöm!
Noé
Kérlek Titeket, imádkozzatok Ti is Noéért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése