Baba altatása - újra

Akinek még nincs gyereke, az nem tudja, hogy ma már nem úgy működik a gyereknevelés, hogy akkor én csak úgy nevelgetem az új jövevényt :) Ez külön tudomány, és mint olyan, önálló "szakirodalma" is van. A szakirodalmon belül az altatás pedig különösen kiemelt téma, így megszámlálhatatlan módszer és ajánlás létezik arra, hogyan is altassunk egy babát. Korábban én is írtam már erről itt, ekkor Rebus 3 hónapos volt. Azóta eltelt 5 hónap és sok új tapasztalatot gyűjtöttem, illetve sokat változott a gondolkodásom is a témában, így már régóta tervben volt egy frissített bejegyzés, csak nehezen jutottam el a megírásához :)

Szóval a jelenlegi ajánlásokat kb. úgy lehetne összefoglalni, hogy meg kell tanítani a babát önállóan elaludni. Minden módszernek ez a kiinduló pontja, az anyukák pedig a gyakorlati útmutatások egész garmadája közül válogathatnak, a teljesség igénye nélkül itt van néhány:

• Mindig félálomban tegyük le a babát a kiságyba, hogy ráérezzen az elalvás élményére.
• Ne használjunk "segédeszközöket": ne altassuk karban, ringatva, énekelve, szoptatás közben, hordozóban, babakocsizás közben, autóban stb.
• Általában ajánlják, hogy azért ne hagyjuk sírni (legalábbis ne sokáig), időnként menjünk be a babához, nyugtassuk meg, de lehetőleg ne vegyük ki a kiságyból, csak simogassuk a hátát, beszéljünk hozzá.
• Szintén ajánlott, hogy bármilyen módszerbe is kezdünk, legyünk kitartóak, próbálkozzunk vele legalább 3-4 napig, ennyi idő kell ugyanis ahhoz, hogy a baba megtanulja az új rendszert.
• Fontos tudni, hogy a baba bármihez gyorsan hozzászokik, így aztán előre el kell döntenünk, hogy hogyan szeretnénk altatni, mert amit pár hónaposan megtanul, azt követeli majd évekig.

Alapvetően számomra is logikus gondolatnak tűnt, hogy ha szegény Rebus nem tud önállóan elaludni, hát meg kell tanítanom neki. Szóval letettem szépen a kiságyba, amikor már láttam rajta, hogy álmos, ő meg sírni kezdett. Én nem bírtam csak tehetetlenül ott állni és simogatni szegényt, tekintve, hogy számára ez zéró megnyugtatást jelentett és csak dühösen sírt tovább, így aztán mindig kivettem, ringattam egy kicsit, aztán visszatettem az ágyba és ő újra sírni kezdett. Általában ilyenkor hagytam, hogy sírjon 5-10 percet, utána újra ringattam, újra vissza stb. Az esti altatások volt, hogy 2 óra hosszan zajlottak így. Rebeka nem akarta megszokni, csak bömbölt, mi pedig felváltva jártunk be hozzá Sándorral...

Hála Rebus kitartásának, végül aztán elegem lett, mert úgy éreztem, nem ér nekünk ez ennyit. Nem akartam több felesleges sírást hallgatni... így aztán az összes lehetséges hibát elkövettem, amit el lehet követni az altatás terén: altattam álomba ringatva, ölben énekelve, szopi közben, babakocsiban, a hátamon stb, mivel úgy döntöttem egy akárhogy alvó, de kipihent gyerek jobb, mint egy fáradt, nyűgös gyerek :) Mindig más volt számára a megfelelő én pedig mindig figyeltem, mit esik jól neki és úgy altattam el. Ez így zajlott hónapokig.

És most itt vagyunk 8 hónaposan és a gyerek önállóan alszik el, amire magától tanult rá :D Az esetek nagy részében ha álmos, beviszem a kiságyába, ő rám vigyorog, én megpuszilgatom, szép álmokat kívánok, kimegyek és elalszik (elképesztően édes, ilyenkor még szokott magának magyarázni nagy hanggal, aztán egyszer csak elcsitul). Ha nyűglődik, akkor tudom, hogy még nem elég álmos vagy esetleg más baja van.
Jelezném, mindezért semmit sem tettem, egyszerűen hagytam, hadd érjen meg az önálló elalvásra. Nem kellett a sírását hallgatnom, nem kellett taktikáznom, egyszerűen megtanulta, hogy aludni jó dolog, hogy nem kell aggódnia, ha baj van, jelez és én jövök, segítek.
(Az esti altatásnál egyébként általában még szopi közben alszik el, de sokszor már szoptatás után is éber marad, ilyenkor kicsit ringatom és úgy teszem le. Nem aggódom emiatt, majd ha eljön az ideje, leszokik erről is.)
Gyanítom még ez is változni fog, mert valahogy ilyen változékonyak a babák, ahogy fejlődnek (legalábbis Rebus az).

Ezzel ám senkit nem akartam meggyőzni, én más babáját nem  ismerem, biztos vannak olyan babák, akik jobban viselik az önálló alvásra szoktatást! Inkább csak azt akartam mondani, hogy nem kell minden ijesztgetésnek bedőlni :)
Arról meg, hogy "ha így vagy úgy altatod, megszokja"... hát nem tudom, én nem ezt tapasztaltam. Őszintén, Rebus aludt velünk egy ágyban, mózesben, ringatva stb. Nem szokta meg egyiket sem. Lehet, hogy volt egy időszak, amikor ezeket fokozottan igényelte, de nekem az a bajom ezekkel a "hozzászokik" tézisekkel, hogy nem veszik figyelembe, milyen elképesztően dinamikusak a babák fejlődés terén. Amit egyik hónapban még igényelnek, a másikban már nem (sőt, akár 1 nap alatt is megváltozhatnak az igényeik). Na nem vagyok én szakértő, de szerintem, amit sokan "hozzászokásnak" értékelnek, az valójában egy ideiglenes állapot, legfeljebb csak hosszabb ideig tart, mint ahogy azt mi szeretnénk.

Szóval jó altatást Nektek ;)