Hátamon a lányom - avagy beleszerettünk a hordozásba :)

Már Rebus születésekor tetszett nekem ez a hordozás téma - az első hetekben egész nap hoztam-vittem, sokat aludt rajtam és rájöttem, milyen praktikus lenne, ha egyszerűen csak rám lenne kötve a babám én meg tudnék mellette tenni-venni. De sajnos akkor még nem volt semmilyen eszközöm, illetve nem is nagyon tudtam semmit a hordozásról, így nem léptem az ügyben. Itt megjegyezném, amint megtudom, hogy újra babát várok, az első dolog lesz, hogy veszek egy kendőt és alaposan begyakorlom a megkötését - na így utólag ennyire nagy butaságnak látom, hogy anno nem tettem meg ugyanezt Rebussal!

Tekintve, hogy a hordozás területnek sok-sok fontos részlete van, arra gondoltam, hogy megosztom Veletek néhány bejegyzésben a tapasztalataimat. Ez az első a kedvcsináló rész lesz, illetve az, hogy nálunk hogyan kezdődött a dolog :)

Rebus a Close-ban

Szóval Rebus születése után nem sokkal beköszöntött a tél, sokat sétáltunk babakocsival, az egész család szerette ezt a megoldást. Ráadásul amikor Rebeka olyan 2-3 hónapos volt, kifejezetten nyugodt időszakát élte, nagyon békés baba volt, evett-aludt, játszadozott egész nap.
4 hónapos korában aztán valami borult, sokat nyűgösködött nap közben, nehezen aludt el. Ráadásul elkezdett kitavaszodni, egyre szívesebben jöttem-mentem volna vele, így úgy döntöttem, elsétálok a Hordozóházba, hogy kiokosítsanak a hordozás mikéntjéről. Ott akkor több mindent is felpróbáltam, kezdtük egy karikás kendővel, de nekem nem tetszett, hogy egy vállra terhel, így azt elvetettük.
Aztán felpróbáltam egy Bondolino-t is, az meg valahogy nem volt kényelmes Rebusnak, (egyébként később kiderült, hogy be lehetett volna neki állítani, de akkor nem vacakoltunk vele).
Végül kikölcsönöztem egy Close-t, amit egy hétig próbálgattunk itthon, de ez sem volt az igazi, mert Rebus már nem élvezte az elöl hordozást, ebben meg nem lehet hátra tenni. Ráadásul voltak tipikus kezdő hordozós hibáim, amik nehezítették a hordozást, úgy mint:

- Túl bizonytalanok voltak a mozdulataim: én is féltem kicsit, miközben a hordozóba tettem, ezt viszont mindig érzékeli a baba is, így fél, sír a hordozóban.

- Nem húztam elég szorosra a hordozót: ez egy fura dolog, alapból az ember soha nem húzná olyan szorosra, amennyire kell (mert tényleg szorosra kell!). Úgy szokták elmagyarázni, hogy amikor rajtad van a baba, akkor úgy kell érezned, mintha egy test lennétek (azaz teljesen együtt mozogtok, érzed a légzését és ha lehajolsz/hátradőlsz, akkor sem távolodhat el tőled a baba teste). Ha nincs eléggé szorosra húzva, az egyrészt számodra nem lesz túl kényelmes, másrészt a babának nem ad olyan biztonságérzetet, így valószínűleg sírni fog, de legalábbis kényelmetlen lesz neki (arról már nem is beszélve, hogy nem támasztja megfelelően a hátát sem).

Később, amikor Rebus 6 hónapos lett, kölcsönöztem egy hónapra egy Bondolino-t, ekkor megtanítottak,
hogyan tudom biztonságosan a hátamra tenni őt. A Bondis időszak alatt éreztem rá igazán a hordozásra, azóta kb. elképzelhetetlennek tartom, hogy hordozó nélkül legyünk (épp úton van az első, saját hordozóeszközöm, egy meseszép mei tai)!

Rebus a Bondiban (alszik :)

Miért tartom nagyon szuper dolognak a hordozást?

• Óriási szabadságot ad, de tényleg! Akár lakáson belül, akár kint a szabadban. Például most a fülgyulladásos időszak sokkal megterhelőbb lett volna hordozás nélkül, mert nagyon szenvedett volna Rebus (meg én is), ha nem tud függőleges helyzetben lenni, nekem viszont elég fárasztó lett volna egész nap a kezemben cipelni. Így csak magamra kötöttem, ő nagyokat aludt a hátamon, én meg közben takarítottam, főztem (nem mellesleg szerintem a gyógyulását is gyorsította, hiszen így legalább nap közben tudott rendesen pihenni). Kint meg: hát a tömegközlekedés leegyszerűsítését azt hiszem nem kell részleteznem :)
• Számomra elképesztő, mennyire a hordozás szeretetére vannak kitalálva a babák. Ugye Rebus 6 hónapos volt, amikor ténylegesen hordozni kezdtem, előtte csak 1-1 alkalommal volt rajtam. Azt gondolnánk, hogy a babáknak ezt meg kell szokni, de nem! Az első perctől (amint tényleg helyesen magamra tudtam kötni) imádta, engem nagyon le is döbbentett, mennyire gyorsan megnyugszik a fokozott testközelségtől. Itt azért megjegyezném, hogy mindez akkor áll, ha egy megfelelő eszközben, megfelelő módon hordozzuk a babát, de erről majd írok a következő bejegyzésben.
• Én egyértelműen látom azt is, hogy mennyire jó hatással van Rebekára más területeken is. Érdekes, én igény szerint Rebus megnyugtatására is használom a hordozást (pl. ha nem tud elaludni, csak magamra kötöm és azonnal elalszik). Azt gondolhatnánk, hogy majd rászokik erre az altatásra (egyébként nekem ez ellen sem lenne kifogásom, de ez más kérdés), de nem, sőt, én azt látom, mintha inkább megkönnyítené számára az önálló elalvást (amit egyébként egyáltalán nem várok már el tőle, de ha azt látom, hogy ő nyitott rá, akkor persze hagyom). Ezt a hordozósok azzal magyarázzák, hogy a babában kialakul (többek között a hordozás segítségével is) egy olyan biztonságérzet, ami segít számára önállósodni. 
• Szintén gyakran felmerülő kérdés, hogy nem hat-e negatívan a mozgásfejlődésére. Egyrészt erre már születtek tanulmányok is, másrészt én minden hordozott babánál, akit ismerek azt látom, hogy nem. Ha belegondolsz, pl. az egyensúlyi rendszernek elég ingergazdag környezetet jelent (ami a kezdeti időszakban kifejezetten fontos), arról már nem is beszélve, hogy egy nyugodt, kiegyensúlyozott baba mindig gyorsabban fejlődik. (Így utólag többek között a mozgásfejlődés miatt is sajnálom, hogy nem az első perctől hordoztam Rebust, lehet nem úsztuk volna meg a Dévényt így sem, de ki tudja..).

Remélem sikerült legalább az érdeklődést felkeltenem a téma iránt :)

Ha valakit bővebben is érdekel, itt olvashattok egy jó kis cikksorozatot a hordozásról!