Úton a nagykorúság felé :)

Na jó, tudom, az még messze van ;) De az elmúlt héten több "nagy" történés is volt kicsiny életünkben - úgy alakult, hogy egy hét leforgása alatt több apró lépést is tettünk az önállóság felé Rebussal.

Külön szoba
Kb. fél hónappal ezelőtt vettük észre (amikor Rebus olyan 5,5 hónapos volt), hogy kezdjük zavarni őt az éjszakai alvásában (eddig a mi hálónkban volt a kiságya). Többször előfordult, hogy megébredtem, kicsit forgolódtam és azonnal felébredt ő is. Így úgy döntöttünk Sándorral, hogy elérkezett a külön költözés ideje.

Rebus szobája

Olyan szerencsénk van, hogy ahol most lakunk, van egy kisebb szoba, amit eddig leginkább raktárként használtunk, szóval ezt a szobát kapta meg Rebus. Kipakoltam, kitakarítottam és berendeztük a kis holmijaival. Mivel ez a szoba elég távol van a mi hálónktól, végül vettünk egy bébiőrt is, így mindig hallom, amikor éjszaka megébred és be tudok hozzá menni (éjszakánként még általában egyszer szokott szopizni).
Mielőtt eljött volna az első külön töltött éjszaka, azért megkérdeztem másokat, az ő babájuk hogyan viselte a külön költöztetést és mindenki megnyugtatott, hogy a legtöbb baba általában észre sem veszi (mert az ágyukhoz kötődnek).
Nos, ő valóban észre sem vette, ellenben mi! Bevallom, az első külön fektetést még kicsit meg is könnyeztem (tudjátok, a hormonok!).Aztán este, amikor feküdni készültünk Sándorral, olyan hiányérzetünk volt, hogy átosontunk Rebus szobájába és lefeküdtünk a földre kicsit hallgatni, ahogy szuszog :) Utána kapott egy-egy puszit és  kullogtunk vissza a saját szobánkba - hát igen, a szülőről való fokozatos leszakadás kétirányú folyamat! Aznap éjjel még elég rosszul aludtam, sokszor megébredtem, bámultam a bébiőrt, hogy minden rendben-e... de azóta már szépen belejöttünk és egyre jobban élvezzük, hogy fektetés után lehet kicsit hangosabban lenni.

                                        Pürékorszak
Bizony, aktívan benne vagyunk a hozzátáplálás időszakában is, amit mindannyian nagyon élvezünk!
Amikor Rebus olyan 5,5 hónapos volt, elkezdtünk ismerkedni az almával és örömmel tapasztaltam, hogy
 nagyon szívesen veszi az új ízt. Akkoriban már láttam rajta, hogy nagyon érdeklődik a "felnőttesebb" ételek iránt, meg a védőnő is javasolta, hogy kezdjem el az egyes gyümölcsökkel megismertetni. Azóta már kóstolta az őszibarackot meg a sütőtököt is, illetve újabban elkezdtem főzni is, egyelőre krumpli-alma és krumpli-répa keverékeket. Sándor is nagyon élvezi, hogy végre ő is etetheti a lányát :) Rebeka eddig mindent örömmel megevett, remélem ez így is marad. Egyébként (bár tudom én elfogult vagyok!) nagyon szépen eszik, egyáltalán nem nyomkodja vissza az ételt a nyelvével, néha még előkét sem használok nála, mert annyira tiszta marad minden rajta/körülötte :)




"Új" babakocsi
Valójában maga a kocsi nem új, de az ülőrésze nekünk igen. Eddig a kocsi mózes feltétjét használtuk, ami teljesen vizszintes, az első időszakban ajánlott. Én nagyon szerettem így a kocsit, mert a mózest könnyen le lehetett róla venni, szóval ha mentünk valahova, abban tudtam Rebust altatni is, hozni-vinni a lakásban stb.

Sportrész

Az utóbbi időben viszont sokszor sírt a kocsiban és nem tudtam hova tenni a dolgot, mert korábban nagyon szeretett babakocsizni. Felhívtam egy három gyerkőcös anyuka ismerősömet (mindig jól jön egy ilyen barátnő :), hogy kikérdezzem a véleményét és ő ajánlotta, hogy tegyem fel a kocsira a sportrészt, amit picit meg lehet dönteni, így félig ülő-félig fekvő helyzetben van a baba és tud nézelődni séta közben. Először nem gondoltam volna, hogy tényleg ez lehet a gond, de mégis! Már az első alkalommal boldogon mosolygott Rebus a kocsiban és mindent jó alaposan szemügyre vett, nagyon édes volt.
Amellett, hogy újra minden különösebb zengedezés nélkül tudunk sétálni menni, további nagy-nagy pozitívum, hogy ezzel a sportrésszel a kocsi jóval könnyebb lett, így ha nagyon muszáj, könnyebben fel tudom már kapni és mozogni vele :)




Búcsúzom az aktuális legkedvesebb fotómmal - többen kérdezték már, igen, ő tekerte magára a sálat, én csak picit eligazgattam a képhez ;)