Apa-lánya

Már említettem, hogy az esti altatások nem mindig zökkenőmentesek nálunk, de az utóbbi napokban kifejezetten nehézkesek voltak. Részben aztán segített a problémán, hogy rájöttünk, Rebusnak este 7-8 után már nem nagyon van szüksége két szopi közötti alvásra és így általában olyan 10-re eléggé elfárad ahhoz, hogy le tudjuk fektetni. 11-kor még fel szokott kelni szopizni és utána visszaaludna (látszik rajta, hogy fáradt), de csak nagyon nehezen tud. Így esett, hogy amikor már több mint fél órája próbáltam visszaaltatni Rebust (sikertelenül..), mondta Sándor hogy hagyjam csak, majd ő. 

Apával és dédivel (1 hetesen)

Itt meg kell jegyeznem, hogy az altatás korábban mindig az én feladatom volt és nem is nagyon szerettem Sándorra bízni, mert úgy éreztem, ő nem tudja olyan "jól" csinálni, mégis csak én vagyok Rebussal egész nap stb... így utólag persze látom, hogy hülyeség volt (sőt azt is, hogy tényleg igaz, hogy az anyák észrevétlenül hajlamosak kitúrni az apákat a gyerek körüli teendőkből), de most kivételesen úgy voltam vele, hát mindegy, én már fáradt vagyok, próbálja meg ő. 

5 perc után diadalittasan lépett ki a hálóból, ahol teljes csend honolt... Rebus egyszerűen elaludt! Először legyintettem, mondván, hogy biztos csak véletlen volt, de amikor 3 este egymás után lejátszódtak a fentiek nem tudtam hova tenni a dolgot... úgyhogy megkérdeztem, hogy mégis mit művel odabent a gyerekkel, hogy pár perc alatt elalszik :) Kiderült, hogy nemes egyszerűséggel másképp altatja (másképp tartja) mint én és Rebusnak az a verzió jobban tetszik. Azóta én is lelkesen próbálkozom a "csodamódszerrel" több-kevesebb sikerrel :)

Ez a kis jelenet családi életünkből gondolkodtatott el az ő kapcsolatukon. Lehetne a bejegyzés címe apa-fia is, de mivel nekünk egyelőre "csak" lányunk van, így én erről tudok nyilatkozni :)

Szóval az ő kapcsolatuk... nagyon különleges élmény számomra figyelni őket együtt. Furcsa, korábban is hallottam már, hogy a gyerekek mennyire más kapcsolatot alakítanak ki az apjukkal, de nem gondoltam volna, hogy ez ennyire korán megnyilvánul. Lenyűgöző látnom, mennyire mély kötődés van már most is közöttük! Ami azért is érdekes, mert Sándornak nem sok ideje van a munkája miatt, általában este 7 körül szokott hazaérni és itthon is szinte mindig még dolgoznia kell. Ugyanakkor az az idő, amit együtt töltenek, az tényleg csak az övék. Olyankor elbűvölve nézegetik, becézgetik egymást sokáig... drágák :)

Altatják egymást :)

Amikor Sándor hazaér, Rebeka teljes izgalomba jön és boldogan gagyarászik, tényleg olyan, mintha a napját mesélné el neki - és nem mellesleg ilyenkor engem kb észre sem vesz :) Egyszerűen látszik, hogy tényleg nagyon örül, hogy hazaért apa és végre játszhatnak egy jót. Olyan áhitattal tudnak egymásra hangolódni, hogy néha már egészen féltékeny leszek :D 

De leginkább csak úgy nézem őket és nagyon boldog vagyok.. mert olyan szép pillanatok ezek. Hálás vagyok, hogy a része lehetek.