Baba-dolgok nálunk I.

Ez most néhány olyan bejegyzés lesz, ami a nem-gyerekes olvasókat valószínűleg annyira nem izgatja, úgyhogy nyugodtan ugorhatjátok :)
Gondoltam leírom nálunk hogyan zajlanak a baba körüli legfontosabb teendők, amikkel a friss anyukák szembe találják magukat (és amikről vagy 100féle vélekedés létezik, hogy hogyan is kellene csinálni..).

Ezek a következők:

Evés
Itt ugye kétféle választás van: vagy szoptatjuk a kicsit, vagy valamilyen (életkorának megfelelő) tápszert kap. Mi Sándorral mindketten fontosnak tartottuk, hogy Rebus anyatejet kapjon, igazából bennem fel sem merült, hogy ne szoptassam őt. Persze itt megjegyzendő, hogy a szoptatás néha elég sok nehézséggel is járhat (van, akinek nem indul be a tejelválasztás, túl kevés/túl sok teje van, mellgyulladást kap stb.), de mi ezt szinte minimális problémákkal megúsztuk.

A szoptatáson belül is kétféle irányzat uralkodik: van az igény szerinti és a napirend szerinti szoptatás. Az igény szerinti szoptatás lényege, hogy a baba bármikor szopizhat, ha ezt jelzi, tehát akár 1 órával az előző szoptatás után is mellre teszik, ha éhesen sír. A napirend szerinti szoptatásnál az anya csak bizonyos időközönként (általában 3 óránként) szoptatja meg a babát, még akkor is, ha közben a kicsi éhséget jelez.


Rebus első szopija (még a szülőszobán)

Amint megszületik a baba, azonnal rád zúdítják, hogy kb. hogyan kell szoptatni (jobb esetben meg is mutatják, rosszabb esetben csak gyorsan elhadarják még a szülőszobán). És ebben a "zúdulatban" mindkét irányzat szélsőséges elemeivel találkozol, ami nagyon jó, mert így újdonsült, fáradt és bénázó friss anyukaként végképp fogalmad sincs, hogy mit csinálj! :)

Alapvetően én az igény szerinti szoptatáshoz húztam, de sajnos az első hetekben a baba még minden igényét ugyanolyan sírással fejezi ki, úgyhogy elég nehéz megítélni, hogy éppen az éhség miatt sír-e. Igyekeztem a józan eszemre meg az anyai megérzéseimre hallgatni ebben az időszakban.
Később (Rebus 3-4 hetes kora körül) beköszöntött a hasfájás és ekkor próbálkoztam először a napirend szerinti szoptatással egy másik anyuka ajánlására. E mögött az állt, hogy sokan mondták, hogy jobb, ha a baba elég időt kap az emésztéshez, így talán kevesebbet fáj a hasa. Állítólag ez a módszer sok babánál bejön, de én néhány nap próbálkozás után feladtam. Nem bírtam hallgatni Rebus kitartó sírását és mint kiderült, semmi különbséget nem jelentett a hasfájás szempontjából (ami aztán kb 6 hetes korára magától el is múlt).
Szóval Rebeka igény szerint szopizik és egyelőre úgy látom, ez nekünk így tökéletes. Általában délután 5ig 3-4 óránként eszik, 5 után pedig olyan 2 óránként. Éjszaka 8 órát alszik evés nélkül. Sokan egyébként azért nem akarnak igény szerint szoptatni, mert az kevésbé tervezhetővé teszi a napot, de én úgy látom, Rebus magától beállt egy viszonylag fix napirendre, így nagyjából én is meg tudom tervezni a napjainkat.
Rebust egyébként legalább 1 éves koráig tervezem szoptatni, remélem sikerül is.

Jaj és még a végére gondoltam megosztok veletek egy közkeletű tévhitet: anno az egyetemen hallottam először, hogy az újszülött 30 cm-re lát, ami azért (is) különleges, mert szoptatásnál az anya arca pont 30 cm-re van a baba arcától, így azt már pont látja. Ezt aztán tovább is gondolták és rengeteg helyen le van írva, hogy az anyának sosem szabad szoptatás közben semmi mást csinálnia, csakis drága gyermekével szemeznie, hiszen így építik a kapcsolatukat. Annyira szép gondolatnak találtam ezt, amikor tanultam! Mindig előttem volt, ahogy szoptatom a pici babámat ő pedig mélyen a szemembe néz :)
A probléma a dologgal csupán annyi, hogy aki ezt kitalálta, még sosem szoptatott babát! :)
Először is a legtöbb újszülött csukott szemmel szopizik (bizony, mert annyira legfoglalja őket a nyelés és légzés összehangolása, hogy nincs idejük nézelődni, ráadásul ekkor még amúgy sem nagyon nyitogatják a szemüket). Másodszor a babát olyan szögben kell mellre tenni, hogy egyáltalán nem tud a szemedbe nézni (legfeljebb néhány szoptatási helyzetben láthatja a szemed). Szóval friss anyukaként döbbenten tapasztaltam, hogy Rebust egyáltalán nem érdekli, hogy én éppen mit csinálok szoptatás közben, igazából az evéssel és nem a kapcsolatépítéssel van elfoglalva :) Azóta rendkívül változatos tevékenységekre vagyok képes a szopik alatt: beszélgetés, tv-zés, olvasás, evés, ivás stb. :D

Ui.: Néhány jó tanács a szoptatáshoz:

• Nekünk nagyon bevált az ún. szoptatós párna én mindenkinek szoktam ajánlani, mert tényleg sokkal kényelmesebb ezzel szoptatni.
• Érdemes jó minőségű szoptatós melltartót venni (én a Müllerben találtam megfelelő minőségűt+árút), mert sajnos a kínaiak nem nagyon tartanak és hamar tönkremennek, kettőt sikerült elhasználnom mire erre rájöttem :(
• Jó ha tudjátok, hogy a szoptatás kezdetben elég fájdalmas művelet és időbe telik, míg ez a fájdalom csökken (nekem több hétbe telt). Egyrészt, mert az elején elég erős méhösszehúzódásokat okoz, másrészt mert folyamatos irritáció éri a melledet és ehhez hozzá kell szoknia. Sokan ajánlják erre a mellbimbó védőt meg a mellbimbó krémet, az előbbi nekünk egyáltalán nem jött be, mert Rebus sok levegőt nyelt és nem is tudott vele rendesen szopni, az utóbbit pedig csak az első két hétben használtam, ha úgy éreztem, nagyon fájt. Viszont egy idő után tényleg teljesen fájdalommentessé válik az egész, én ma már szinte észre sem veszem.

Hát ennyit gondoltam írni erről a témáról, így is elég részletes lett :)