Mindennapok az egyéves Rebuskával

Sőt, lassan már 13 hónapos Rebuskával! :) Gondoltam megörökítem azt is, milyen az élet a nagylánnyal, mert mindig olyan sokat változik, Sándorral nem győzzük követni!

Mozgás

Ekkor állt fel először

Kb. 1 héttel az első szülinapja előtt állt fel először (hát igen, ezt sem kapkodta el :), viszont érdekes módon utána egy darabig nem nagyon érdekelte az álldogálás, csodálkoztam is, hogy mi a helyzet. Aztán úgy 2 hete nagyon ráérzett a dologra, azóta ez a napi legfontosabb elfoglaltsága (igen, az álldogálás lehet elfoglaltság, ezt csak az tudja, akinek van egy ilyen korú babája :D). MINDENHOL feláll, áll, álldogál, rugózik és közben rendkívül büszke magára. A minap este felállt és sikított is egyet
örömében, hogy mindenki észrevegye, milyen ügyes, Sándor el is kezdte megtapsolni, mire Rebus olyan izgalomba jött, hogy ő is vad ujjongásba kezdett csak éppen elfelejtette, hogy kapaszkodni is kéne és egy óriásit esett! Hát így jár az, aki saját magát ünnepelteti :)
Egyelőre még az állás tökéletesítését fejleszti, eddig nem is nagyon tudott belőle újra négykézlábra ereszkedni, de az utóbbi pár napban már sikerülget. Kíváncsi vagyok, mikor indul majd el!

Beszéd

Rengeteg mindent megért már, ez olyan nagy élmény nekem, végre lehet vele alap szinten beszélgetni :) Mondani egyelőre csak a nem, veveve(=igen), hinta, vavava(=kutya), titi(=cici :), ata(=apa), ányá(=anya), tátá(=pápá) szavakat mondja, érteni viszont már egyre többet ért, ismeri a séta, pancsi, szopi, tente, kutyus, ham/enni, inni, puszi, játszani és twinkle twinkle szavakat (ez utóbbi ez a youtube videó, nem tudni miért, de minden gyerek imádja, nézzétek meg a megtekintések számát!) és érti a "feljössz a hátamra?" kérdést, amire mindig lelkes igenléssel reagál :)
A kedvenc mondókája Weöres Sándor Száncsengője, ezt mindig nagy áhítattal hallgatja.

Alvás
Hát mit is mondhatnék... nagyjából semmi sem változott a legutóbbi hírek óta a témában. Kb. óránként. Minden éjjel. Na jó, gyakran hajnalban nagyon megébred, olyankor nem lehet visszaaltatni 1,5-2 órán keresztül és aztán amikor végre sikerül, olyankor általában azért alszik kb. 3 órát egyben! :)
Sokat gondolkodtam, gondolkozom rajta, miért van ez, mivel lehetne segíteni a dolgon. Egyrészt továbbra is fogzik, másrészt most már beléptünk a szeparációs szorongás egy újabb hullámába, szóval ez így együtt elég nehéz lehet szegénykémnek. Mondták más anyukák, hogy a járástanulás előtt gyakoriak az ébredések, biztos ez is közrejátszik, nem tudom.
Nem is nagyon mennék bele semmilyen okfejtésbe a témában, mert tényleg fogalmam sincs, de amin sokat töprengek mostanság, hogy azt hiszem Rebus altatása volt valahogy az a terület, amiben nem mertem sokáig az ösztöneimre támaszkodni és hagytam, hogy megijesszenek mások sok-sok okossággal (és lám, kb. ez az egyetlen terület, amivel tényleg gondok van...).
Történetesen, hogy Rebus a kezdetektől nagyon igényelte a velünk alvást és bár az első hónapban együtt aludtunk vele, utána nagy nehezen átszoktattuk a mózesbe, majd a kiságyába. Emlékszem, hogy eléggé megviselte ez az egész és nem mellesleg, az átszoktatás után borzalmas volt kb. 2 hónapig az altatása :(
Szóval ha visszamehetnék, egyértelműen vele aludnánk az első perctől. Nem tudom, ha így tettünk volna, most mi lenne a helyzet, de mindenesetre számomra ez jó kis lecke volt a tesóhoz. Nyilván minden baba (és szülő is!) más, de én most úgy látom, ha egy baba sokkal jobban alszik a szülőkkel egy ágyban és ez nekik sem gond, akkor személy szerint én egyértelműen az együttalvás mellett voksolok. Most velem alszik Rebus, de ha már kialakult egy probléma, akkor sokkal nehezebb utólag orvosolni... :(

Értelem-érzelem
Rebeka hihetetlenül szociális, tényleg ebben is tisztára a nővérem, én közel sem vagyok ez a helyből lepacsizós típus :) Na bezzeg Rebus! Meggyőződése pl. hogy a villamoson azért utaznak az emberek, hogy vele megismerkedhessenek! :D Ez úgy néz ki, hogy felszállunk a vilire, Rebeka pedig hihetetlenül zavarba ejtően elkezdi bámulni az embereket. Ha esetleg 1 percen belül valakivel nem sikerülne felvenni a szemkontaktust, akkor sincs probléma, mert egyszerűen kinyújtja a kezét és akit elér, arról gondoskodik, hogy rá figyeljen, miközben nagyokat nevetgél :) Eszébe sem jut, hogy valaki esetleg ne
akarna barátkozni vele, mondjuk igaz, ami igaz, mindig lelkes partnerekre talál a mókában. Gyakorlatilag még soha nem tudtam bemenni vele egy boltba anélkül, hogy valaki el ne csodálkozna, milyen mosolygós és nyitott baba.

Apa csak egy van

Megfigyeltem azt is, mennyire kifejezi már a hozzá közel állóknak, hogy szereti őket. Pl. van egy csomó olyan dolog, amit csak Sándornak tartogat, és amint hazaér Sándor, teper oda hozzá, bújik és bekapja az orrát (igen, többek között ez az, ami csakis az apáé). Vagy például Sándor megtanította neki, hogy hogyan kell az ujjával berregtetni a száját (tudjátok, azt a vicces hangú ajakberregtetést). A múltkor aztán Sándor későn ért haza és Rebust már altattam, kezdett is elálmosodni, de aztán rájött, hogy hazaért apa, úgyhogy kéredzkedett hozzá. Amint Sándor átvette, Rebus hozzábújt és kómásan elkezdte berregtetni a száját, csak hogy megmutassa, emlékszik még a mókára apával :)
Újabban amúgy is mindenben utánoz már minket, lelkesen hagyja, hogy megmossuk a fogát, ha mi is mossuk (pedig korábban sokáig nem engedte), lesi minden mozdulatunkat és már azonnal imitálja ő is. Nagyon drága!

Szóval különleges időszak ez is, a maga szépségeivel és nehézségeivel. De jó ez így :)