Amit minden friss anyukának el szeretnék mondani

Tudnotok kell, hogy az anyaság valójában egy titkos klub, ahova minden nő automatikusan belépést nyer, amint babája születik :) Emlékszem, mennyire meglepett, hogy amikor Rebus megszületett, minden babás barátnőm (olyanok is, akikkel életemben csak néhányszor beszéltem!) azonnal nyitottak felém és felajánlották a segítségüket. Később aztán, ahogy egyre több tapasztalatot szereztem, egyre több bajtársi összemosolygásunk volt más anyukákkal (" A tied sem alszik? Az enyém se!", "Jaj ti is fogzotok? Kitartás!", "Ne félj, el fog múlni és utólag jót nevetsz majd mindenen!" :)
Azt hiszem az egyik legnagyobb titkunk az első időszak, közvetlenül a szülés után. Persze megoszthatnánk a "kívülállókkal" milyen is ez, de nem sok értelme lenne (tudjuk, mert mi is voltunk a másik oldalon). Nem lehet teljesen visszaadni, ki kell próbálni! :)
De tényleg... hogyan is lehetne elmagyarázni, milyen érzés az, amikor először tartod a kezedben Őt, akit úgy vártál, akiért annyit küzdöttél? És amikor végre ott van, csak sírsz örömödben, hogy mennyire szép, mennyire különleges, micsoda illata van és egyébként is hogy lehet egy emberi lény ilyen aprócska és tökéletes.
És miközben ezeken töprengsz, a tested vérzik, fájnak a sebeid, bedagadtak a melleid (amik amúgy is nagyon fájnak és lehet már sebesek is), nem tudsz felülni, izzadsz és még sorolhatnám...

Nem tudom, létezik-e még egy ilyen kettős tudatállapot, mint az anyaság (szerintem nem...). Mert hogy az első időszak titka az, hogy leírhatatlanul szép és nehéz. Van akinek kicsit nehezebb, mint másnak, de mindenképpen nehéz.
Nehéz, mert lassan megy a fizikai felépülés, mert a babád az első 3 hónapját lényegében végigüvölti, mert nem tudsz (vagy csak kínlódva) szoptatni, mert megfelelési kényszered van, mert a szülésed egyáltalán nem úgy sikerült, ahogy szeretted volna és ezen nem tudod túltenni magad, mert nagyon fájnak a sebeid, mert nem tudod megszokni az éjszakázást, mert nem olyan ez az egész babázás, ahogy álmaidban elképzelted, mert erős érzelmi hullámaid vannak, mert traumatizált a szülés és még mindig rémálmaid vannak tőle, mert teljesen megváltozott a tested vagy mert úgy érzed az életed sosem lesz már olyan, mint előtte volt és ez megijeszt. (Zárójelben jegyzem meg, hogy az összes felsorolt példa vagy saját élmény vagy más anyukától hallottam.)

Nem tudom mi a trükk, ezekkel kapcsolatban, mert sokukat nem lehet kikerülni... azt hiszem egyszerűen végig kell őket csinálni és közben nagyon kapaszkodni Istenbe. Kérni, hogy gyógyítsa meg a lelki-testi sebeinket és hinni, hogy ennek a nehézségnek is célja van.

Viszont ha valamit megtanultam az első időszakról és amit minden friss anyukának el szeretnék mondani, az ez: ne nehezítsd meg magadnak! Sehogy se. Így is nehéz lesz. De túl lesztek rajta szépen, beletanulsz majd és jobb lesz, hidd el. Úgyhogy ne nehezítsd meg.
Te még nem tudod, de azok az első pillanatok, napok és hetek bele fognak égni az emlékezetedbe (és hiszem, hogy nem csak a tiédbe, hanem a babádéba is). Ez a nagy találkozás. A szeretett, olyan nagyon várt babádnak ezek az első benyomásai rólad (és mivel nagyjából te jelented számára a világot - így a világról is). Ez nem a felesleges küzdelmek és terhek időszaka. Ez a kapcsolat időszaka. Ezeknek a napoknak az a fő célja, hogy egymásra hangolódjatok, apa-anya-baba... család.
És igen, lesznek nehézségek és küzdelmek, amiket nem tudsz kikerülni, de amit le tudsz magadról vetni, azt vesd is le, legyen az bármi. Mindent tegyél meg annak érdekében, hogy békéd és jó hangulatod legyen. Ha valami nem megy, ne erőltesd erődön túl. Semmi értelme annak, hogy teljesen megkeseredj amiatt, mert nem tudsz szoptatni vagy mert a babád nem úgy működik, ahogy szerinted kéne vagy akármi más miatt.

Így utólag persze mindig okos az ember és olyan ostobának látja saját magát (ó, miért is aggódtam ezeken, mikor egyszerűen csak élveznem kellett volna, amit lehet...). Te ne legyél ostoba :)
Született egy új élet, akivel a következő kb. 20 évedet elég szoros együttélésben fogod tölteni - úgyhogy indítsatok jól!

Photo via Pinterest

(Ezt a blogbejegyzést egy 3 gyerekes barátnőmmel való beszélgetés ihlette - aki egyébként most várja a 4. babáját :) - illetve saját tapasztalataim. Már régóta meg akartam írni, de ez a beszélgetés volt az, ami összerakta bennem a gondolatokat.)