Mit mond a Biblia a gyereknevelésről?

Az elmúlt időszakban sokkal jobban figyeltem azokra az igékre a Bibliában, amik a gyerekekről, gyereknevelésről, családról szólnak - mily meglepő :) Persze én is ismertem jó pár igét amik ezekről szólnak, de sok olyat is találtam, amik (ha csak részben is), de érintik ezt a témát és korábban nem hagytak bennem mélyebb nyomot. Ezeket egytől egyig kiírogattam, majd forgattam őket magamban, hogy jobban megérthessem Isten gondolatait Rebeka nevelésével kapcsolatban.

Sosem tanultam teológiát, úgyhogy könnyen lehet, hogy bőven nem lesz teljes a lista, sőt, hogy nektek más meglátásotok lesz egy-egy igét olvasva, de gondoltam néhány bejegyzésen keresztül megosztom veletek mindazt, amiket mostanában Isten a szívemre helyezett ezzel az egésszel kapcsolatban. Számomra nagyon építő volt, sok új gondolatot ébresztett bennem, remélem nektek is hasznotokra válik majd!

1. Te felelsz a gyerekeidért!

Nagyon meglepett hány helyen jelenik meg a szülők felelőssége a gyerekek nevelésével kapcsolatban. Az ószövetségben Isten többször is arra inti a szülőket, hogy tanítsák gyerekeiket az Ő igéire:

"Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon. Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!" (5Mózes 6:4-9)

"Vegyétek azért a szívetekre és lelketekre ezeket az igéket, kössétek jelül a kezetekre, és legyenek fejdíszként a homlokotokon. Tanítsátok meg ezeket a fiaitoknak is, beszélj róluk, ha otthon vagy, és ha úton jársz, ha lefekszel és ha felkelsz. Írd fel azokat házad ajtófélfáira és kapuidra, hogy hosszú ideig éljetek, és éljenek fiaitok is azon a földön." (5Mózes 11:18-21)

Van egy igerész a Sámuel könyvében, ahol szintén nagy hangsúlyt kap a szülők felelőssége. Éli (aki mellett Sámuel is felnövekedett) papi szolgálatot teljesít a templomban és azt írja az ige, hogy fiai "azonban elvetemült emberek voltak, nem törődtek az Úrral." (1Sámuel 2:12) Egy nap aztán Isten számon kéri Élit:

"Miért becsülöd fiaidat többre, mint engem (...)?" (1Sámuel 2:29), majd ezt mondja róla:

"Mert megjelentettem neki, hogy minden időkre szóló ítéletet tartok háza népén azért a bűnért, amelyről tudta, hogy fiai azzal átkot vonnak magukra, és mégsem fenyítette meg őket..." (1Sámuel 3:13)

Itt Isten egyértelműen hangsúlyozza az apa felelősségét, hiszen neki kellett volna vezetgetnie, tanítania és határokat szabnia a gyerekei számára. Érdekes ez, mert a végeredmény nem a szülők kezében van, hiszen a gyerekek dönthetnek minden nevelésünk és fáradozásunk ellen is, mégis egészen egyértelmű számomra, hogy Isten fontosnak tartja, hogy a szülők aktív, kezdeményező szerepet vállaljanak abban, hogy a gyerekeik megismerhessék Istent és az ő akaratát.

És azt hiszem azért a szülőket bízta meg ezzel a feladattal, mert tudja, hogy ők azok, akik a legnagyobb hatást gyakorolják majd a gyerekeik életére...

Rebeka számára minden, amit lát az életünkben Sándorral, természetes lesz. Ha azt látja, hogy bocsánatot kérünk és megbocsátunk egymásnak, ő is megtanul majd bocsánatot kérni és megbocsátani. Ha az látja, hogy bármilyen problémánk van, ahhoz Istentől kérünk segítséget, ő is ugyanígy keresi majd Istent a saját problémáival. Ha megosztjuk vele, hogy mi mindent tett Isten az életünkben, amiért hálásak vagyunk, akkor ő is bizalommal fordul majd Istenhez bármivel kapcsolatban, mert tudja, látja az életünkben, hogy Istennek gondja van ránk és szeret minket. De ehhez az kell, hogy nap mint nap megéljük a hitünket itthon Rebekával együtt is.

És amikor erre rájöttem, őszintén elgondolkoztam, vajon Rebus látja-e az életemben itthon, a hétköznapokban Isten munkáját? Mit lát, amikor emberek keresnek meg bármilyen kéréssel vagy problémával? Mit lát, ha éjszaka sokszor kellett kelnem hozzá és úgy érzem, nincs erőm, türelmem végigcsinálni a napot? Mit lát, ha Sándor megbánt? Hall engem imádkozni? Látja, ahogy Bibliát olvasok?

Én egy átlagos, nem keresztény családban nőttem fel, ahol nem beszéltünk Istenről vagy a hitünkről, így nem igazán volt minta előttem, hogyan lehet a gyerekeket Istenhez vezetni, Vele megismertetni. És amikor ezeket az igéket olvastam és végiggondoltam az életünket, rá kellett jönnöm, hogy sok területen a számomra természetes példát követtem, azt, ahogy mi is éltünk otthon gyerekkoromban. Persze sok jó dolgot hozok én is otthonról, de Rebeka azokból nem fogja megismerni Istent. Márpedig ha itthon, a számára legközelebb álló emberek között nem ismeri meg, akkor az is megtörténhet, hogy soha nem is fogja... mert persze jó dolog, hogy járunk gyülekezetbe, olvasunk keresztény könyveket vagy akár imádkozunk érte, de ha a mindennapi életünkben nem tudja számára kézzelfoghatóan, láthatóan megtapasztalni a hitünket, akkor mindez nem elég.

Sokat imádkoztam ezzel kapcsolatban és beszélgettünk Sándorral is minderről és úgy érzem, Isten egy nagyon jó kis átformálást kezdett el a családunkban, hála érte!

De ezt majd a következő bejegyzésben osztom meg Veletek :)

Fotó via Pinterest