Nyaralás Vajtán

Megérkeztünk a nyaralásból és jajjjjj.... csak mindenkinek szívből kívánok ilyen szuper napokat, mint amiket mi megélhettünk az elmúlt héten! Komolyan, mondtam is Sándornak, hogy sokfelé nyaraltunk már együtt, de számomra ez volt az eddigi legjobb közös nyaralásunk!

Szóval a gyülekezetünk egy hetes nyári konferenciáján voltunk Vajtán. Már önmagában a helyszín is nagyon szép volt, mert egy kastélyban, illetve a hozzá tartozó parkban töltöttük a hetet. Van a parkban egy strandrész is nagy és babamedencével, meg sok-sok pad, ösvény, szóval lehetett nagyokat sétálni, beszélgetni.

Dicsőítés az alkalom előtt

Aki még nem volt ilyen konferencián, az kicsit úgy képzelje el, mint egy tábort felnőtteknek :) Szóval úgy néz ki, hogy reggel közösen reggelizünk, aztán délelőtt van egy alkalom dicsőítéssel és bibliatanulmányozással, aztán kiscsoportos beszélgetések majd közös ebéd. A délután szabad, lehet medencézni, kávézni, pihenni, beszélgetni. Utána közösen vacsorázunk és van egy esti alkalom is. Szóval vannak kötött és kötetlen programok, ami elsőre kicsit furának tűnhet, de igazából nagyon jó dolog, mert keretet ad a napnak (ami babával különösen praktikus) és a közösséget is valahogy jobban összekovácsolja.

Egyébként jó sokan voltunk (kb. 250en), úgyhogy nagyon sok új embert megismertünk - na igen, hiába egy gyülekezetbe járunk, egyszerűen olyan nagy a gyüli, hogy rengeteg embert nem ismerünk, szóval nagyon jó volt ilyen sok emberrel beszélgetni, ismerkedni. Számunkra külön szuper volt, hogy nagyon sok babás-kisgyerekes család jött erre a hétre, így igazi kis baba-mama kör alakult ki és nagyon jókat beszélgettünk így együtt, mindenki megosztotta, kinek mi vált be egy-egy kérdésben :)

Rebus a baba-mama részlegen este

És képzeljétek, a délelőtti alkalom alatt volt babaszolgálat, ahova be lehetett adni a babákat, hogy mi szülők is be tudjunk ülni az alkalmakra. Én úgy indultam neki a hétnek, hogy nem sokat remélek, Rebus biztos nem fog bent maradni, de nem így történt! Nagyon élvezte a többi baba társaságát és a sok új játékot, amint beléptem a szobába, letettem, ő pedig nekiindult a felfedezésnek, észre sem vette, hogy elmentem.
Az első két nap még a tízóraiához igényelt, azt nem fogadta el mástól, de utána játszott is tovább, aztán a hét végére olyannyira otthonosan
mozgott már, hogy a szolgálók gond nélkül tízóraiztatták, majd el is altatták, így mindig amikor mentem érte egy jókedvű és kipihent babát vihettem a közös ebédre! :)
Az esti alkalmak alatt pedig volt egy külön baba-mama részleg, ahol mi babás családok gyűltünk össze és egy kivetítőn figyelhettük az alkalmat, már amennyire tudtunk, mert a gyerkőcök általában nagyon be voltak zsongva ilyenkor és igen aktívan játszottak :)

Nagyokat pihent a strandon :)

Jó volt az is, hogy tudtunk kicsit pihenni, beszélgetni is Sándorral. Nekem különösen nagy élmény volt végre újra beülni és végighallgatni egy bibliaórát (ez Rebus születése óta először történt meg!), lelkileg is sokat töltődtem ezek és a közös beszélgetések, imádkozások által. Délutánonként általában kint voltunk a medencéknél, igaz Rebus egyelőre fél a víztől (bár most kicsit hideg is volt, lehet az nem tetszett neki), úgyhogy nem sokat pancsoltunk, ellenben fagyiztunk, napoztunk, olvastunk a fűben, meg jókat beszélgettünk a többiekkel.

Ezek a délutánok úgy igazán a kikapcsolódásról szóltak és olyan jól estek! :)

Bevallom, az elején kicsit féltem, hogyan fog alakulni a nyaralás Rebussal, de végül nagyon jó élmény volt. Rá kellett jönnöm, hogy a babák elképesztően jól alkalmazkodnak, Rebus (és egyébként az összes többi baba is) néhány nap alatt teljesen felvette a konferencia ritmusát ami nagyban megkönnyítette az egész hetet.
Szóval én mindenkinek ajánlom, hogy időnként nyugodtan lépjen ki egy kicsit a komfort zónájából akár akkor is, ha babával van, mert az is lehet, hogy nagyon hasznos és kellemes tapasztalatokkal fog gazdagodni!

Úton hazafelé még megálltunk Dunaújvárosban is meglátogatni egy kedves ismerős családot, végre találkozhattunk a fél éves kislányukkal! Egyedül itt viselkedett furán Rebus, nagyon nyűgös volt, nem nagyon tudtam hova tenni a dolgot, de már akkor volt egy rossz érzetem, hogy talán beteg lesz... :( Mire hazaértünk, már egyértelmű volt, hogy Rebus megfázott (valószínűleg a légkonditól), amit aztán azóta már átadott nekünk is, szóval épp lábadozik a család... úgy tűnik Isten egy kis plusz pihenést rendelt el nekünk, ám legyen :)
Úgy is kell még néhány nap nekünk is, amíg visszarázódunk a hétköznapokba.