Gondolkodó...

Tegnap olvastam ezt az igerészt:

" Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgy hogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok." (1Kor. 13:1-2)

Az elmúlt időszakban folyamatosan bölcsességért imádkoztam Rebekával kapcsolatban. Nem tudom, más is így éli-e meg az anyaságot, de nekem sokszor olyan, mintha egy sötét labirintusban tapogatózva keresném a megfelelő utat... na igen. Itt-ott zsákutcába futok, itt-ott pislákol a fény...de alapvetően folyamatosan menni, próbálkozni kell és közben nagyon reménykedni. Persze ha mindez csak egy labirintusról szólna, kevésbé érezném a felelősség súlyát, de itt van ez a kis emberke, aki tőlem függ és akinek az életére - hát lássuk be - nagy hatással vagyok. Persze, hogy szeretném jól csinálni.
Szóval töretlenül imádkoztam és faggattam az Urat, hogy akkor mégis hogyan altassam, hogy legyen a napirend, miért sír...stb. Összefoglalva: Uram, mit tegyek, hogy jó anya legyek??? - Hát szeresd őt. Nagyon.
Ez akár egy elbagatellizált, romantikus, semmitmondó válasznak is tűnhet (elsőre bevallom kicsit nekem is annak tűnt, mert hát ez így nem igazán megfogható). Aztán tegnap elém került a fenti ige és az volt bennem, hogy huh, pedig én azért a "minden bölcsességnek birtokában vagyok és teljes hitem van" részért sokat adnék, igen, erre van szükségem, hogy tökéletesen tudjam, mikor mit kell tennem! És mégis az ige úgy zárul, hogy ha "szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok."

Semmi. Hiába látok el tökéletesen mindent, hiábavaló minden erőlködésem - ha a szeretet nincs meg bennem, semmit sem ér. Persze a fenti ige nem azt mondja, hogy a bölcsesség vagy a teljes hit értelmetlen, csupán szeretet nélkül az. Tehát amikor csak arra koncentrálok, hogy jól csináljam ezt az anyaságot, akkor figyelmen kívül hagyom a szeretet részét. Bár azt hiszem, még mindig nem értem teljes mélységében ezt az igét, de nagyon más nézőpontot ad, mint az a rakás gyermeknevelős könyv, ami olvastam :) Sőt, igazából nagyon felszabadító is! Sokat gondolkodtam rajta, hogy tényleg annyiféle nevelési irány, gyakorlat létezik és persze mindegyik képviselője meg van róla győződve, hogy a sajátja tökéletes és ha másképp csinálod, akkor végzetes hibát követsz el. Én nem mondom, hogy ezek a nevelési kérdések nem fontosak, de azt hiszem az egyetlen végzetes hiba csakis az, ha nem szeretjük a gyerekünket, ha mindezek a teendők és felelősségek észrevétlenül túl  nagy hangsúlyt kapnak az életünkben.

Szóval azt hiszem, ha legközelebb elbizonytalanodom, mielőtt bármilyen nevelési tipp után néznék, először végigolvasom ezeket a sorokat:

" Love is patient, love is kind.
 It does not envy, it does not boast, it is not proud.
 It does not dishonor others, it is not self-seeking,
 It is not easily angered, it keeps no record of wrongs. 
 Love does not delight in evil but rejoices with the truth.
 It always protects, always trusts, always hopes, always perseveres.
 Love never fails."
 (1 Corinthians 13:4-8)