Édes otthon: Rebeka 2 éves lett!

Múlthét csütörtökön ünnepeltük Rebekánk második születésnapját! Bizony, kétéves a kislányunk! :)

Szülinapi dekoráció

Végül a szülinapozás nem egészen úgy sikerült, ahogy terveztem, hanem sokkal jobban! Eredetileg úgy tűnt, senki nem tud jönni a családunkból és mi sem tudunk hazamenni majd.. szerettem volna áthívni az utcánkban lakó magyar családot, de ők meg pont Magyarországra utaztak :(
Végig azon törtem a fejem, hogyan tudnék gyerekeket áthívni, hogy igazi zsúr legyen Rebusnak,tudtam, mennyire örülne néhány játszópajtásnak.

Nem sokkal a szülinapja előtt kaptunk egy e-mailt egy kedves baráti családtól, hogy az október 23-i hétvégén meg tudnának látogatni minket. És történetesen 4 gyerkőcük van! :) Jaj nagyon örültünk! Szépen előkészítettünk mindent, feldíszítettük a lakást, én sütöttem cupcake-eket (tudjátok muffinokat olyan csavart krémmel a tetején), megvettük a tortát, az ajándékokat.
23-án (Rebus szülinapján) délelőtt érkeztek meg, és ahogy leültünk ebédelni, egyszer csak megszólalt a csengő... kimentem a ház elé és tudjátok ki állt ott? Az anyukám!! :) Hát képzelhetitek, hogy meglepődtem! Idevonatozott hozzánk teljesen egyedül, hogy meglepje Rebust szülinapja alkalmából. Úgy örültem neki!! :) Szóval ahhoz képest, hogy azt hittük, csak hármacskán ünneplünk majd, végül tízen voltunk.

Az új kis barátnőivel :)

Rebeka rengeteg ajándékot kapott, anyai megítélésem szerint kicsit túl sokat is :) Még magyarországi barátaink is küldtek neki ajándékot, a nővérem csomagja is befutott Németországból, szóval alig győzte bontogatni őket :)
Nagyon jól éreztük magunkat, a hétvégén még elmentünk a zürichi állatkertbe, hajóztunk a zürichi tavon és voltunk Schaffhausenben is a vízesésnél.

Na és milyen a kis kétévesünk? Egy tündér :)
Egyébként tényleg nem panaszkodhatok rá, egyelőre a dackorszaknak csak minimális jeleit mutatja és általában nagyon együttműködő, ha meg szeretnénk vele beszélni valamit.

Rengeteget beszél, imádja a könyveket (képzeljétek, már egy ideje magának olvas, annyit olvastuk őket, hogy nagyjából már fejből tudja a meséket és hosszasan képes magának olvasgatni így), egyedül eszik és az önálló öltözködésben is egyre ügyesebb.
Hihetetlenül vicces! Komolyan, kifejezetten szórakoztató társaság! :)
Nagyon szeret énekelni, elég sok dalt próbál már egyedül is visszaénekelni (Mennyből az angyal, Elvesztettem zsebkendőmet, Gryllus Vilmos: Katica, Twinkle Twinkle, Muffin Man). Sőt, mostanában rám szól, ha én is éneklem vele, hogy ő szeretné egyedül :)
Igazi kis szeretetbomba, egy nap átlagosan 20 alkalommal szalad oda hozzánk, megölel minket és azt mondja: "Szeretlek".
"Bibizik": van egy apró kis szemölcs a jobb könyököm körül, ez Rebus "bibije". Ha megijed, sír vagy álmos, akkor ezt szokta simogatni és ezzel nyugtatja meg magát. Óriási felfedezés volt, amikor rájöttem, hogy ezzel az autóban is könnyen el tudom altatni, csak oda kell nyújtanom neki a karom, kicsit bibizik és már alszik is! Nagy könnyebbség, mert előtte hosszasan képes volt üvölteni egy-egy autóút alatt :S
Külön ágyba került: ez még nagyon új dolog nálunk. Nagyjából 10 hónapos volt Rebus, amikor a sűrű éjszakai ébredések miatt a mi ágyunkba vettük. Végül annyira megszerettük mindhárman a közös alvást, hogy később, amikor már átaludta az éjszakát is így maradtunk. Tudom, hogy most nem ez a mainstream gondolkodás a gyereknevelésben, de mi tényleg nagyon szerettük.. úgyhogy kerek egy éven át így aludtunk :) De az utóbbi időben annyit nőtt Rebus, hogy szűkösnek kezdtük érezni, ráadásul elképzeltem, ha újra babát várok majd, akkor a nagy pocakkal végképp nem férünk majd el. Szóval Rebus kapott a szülinapjára egy gyönyörű kiságyat, amit az első perctől nagyon szeret. Büszkén bújik ágyba a saját "ágyikójába" :) Azóta ott alszik, a mi ágyunk mellett és mindhárman szeretjük így :) Reggel nagyon édes, felébred és azonnal mászik át ébreszteni minket is (sokszor egy nagy puszival :)

Végül itt van néhány kedvenc képem az elmúlt évből: