Böjtölök

Az elmúlt hetekben hoztam egy döntést és gondoltam megosztom veletek. Böjtölni kezdtem, bár nem egészen a hagyományos módon :)

Szóval mostanában sok-sok gyakorlati kérdés foglalkoztatott a mindennapjainkkal kapcsolatban. Felmerült bennem, hogy talán ideje lenne elválasztani Rebust, gondolkodtam az altatásán és azon is, mi mindent csinálhatnánk együtt. Aztán itt Svájcban most egy kicsit újfajta napirend szerint élünk, sok új szokást kell kialakítanunk, ezeken is agyaltam, Sándorral milyen közös programjaink legyenek, miket csináljunk stb.

Egy idő után viszont kezdtem észrevenni magamon, hogy túlságosan is foglalkoztatnak ezek, nagyjából a teljes napomat kitöltik. Ráadásul egyre jobban frusztráltak is, mert úgy éreztem, nem találok válaszokat.

Persze újra és újra Isten elé vittem ezeket a kérdéseimet, de nem nagyon kaptam választ. Illetve nekem nem tetszettek a válaszok :) Isten mindig "csak" arra emlékeztetett, hogy kitartóan cselekedjem a jót, kitartóan szeressek stb. Úgy éreztem ezekkel nem tudok igazán mit kezdeni, szóval agyaltam tovább a saját válaszaimon.

Aztán teltek-múltak a napok és végül úgy döntöttem, nem ignorálom tovább Isten válaszait, mert valahol csak ott kell lennie a bölcsességnek (ennyi élettapasztalatom már van! :). Szóval leültem, imádkoztam, Bibliát olvastam és megnyitottam a szívem, mondjon bármit is az Úr. Elmondtam neki, hogy tele vagyok kérdésekkel és kételyekkel, néha úgy érzem, fogalmam sincs, mit csinálok és azt egyáltalán jól csinálom-e. És ahogy ezt kiöntöttem Istennek, sok-sok ige jutott eszembe. Arról, hogy ahol a kincsed van, ott lesz a te szíved is (Máté 6:21). És arról, hogy az első és nagy parancsolat, hogy szeressem Istent, a második pedig, hogy a társaimat (Máté 22:37-39). Meg arról, hogy a jó dolgokon elmélkedjek, ezekre tekintsek (Filippi 4:8). És valahogy megértettem, hogy a szívem rossz helyen van. Hogy olyan dolgokkal töltöm meg nap mint nap a gondolataim, amiknek nincs igazi értéke. Hogy nem jó a fókusz. El kell engednem azt, hogy hogyan legyek jobb feleség, anya stb. Azért adta Isten azokat a válaszokat amiket, mert azok a valódi válaszok a valódi kérdésekre. 

Elképzeltem Rebust 20 év múlva... hogy mit szeretnék, milyen legyen ő, milyen legyen a kapcsolatunk. És azt találtam, hogy azoknak a kérdéseknek, amik foglalkoztattak (mikor választom el stb.) semmilyen hatása nincs arra, amit valóban szeretnék. Mert azt szeretném, ha Rebus 21 évesen Istent keresné, Vele élne, éppen bármiben is van. Mert tudom, hogy TÉNYLEG CSAK EZ SZÁMÍT. És azt szeretném, ha olyan kapcsolatunk lenne, ami mindig csak erre vezeti, erre segíti. És kész. Ennyi.

Persze nyilván az embernek akkor is foglalkoznia kell ezekkel, mert a mindennapi feladatok része ez is, de úgy éreztem, muszáj kicsit kikapcsolnom ezeket a dolgokat és "keresni előbb az Isten országát." (Máté 6:33)

Így aztán úgy döntöttem, kihívást intézek magam felé: a következő hétben megpróbálok úgy élni, hogy kizárólag csak azokra a dolgokra figyelek, amik Isten szerint elsőbbségre méltóak. Igékkel és nem frusztrációkkal töltöm meg a gondolataim és a szívem. Egy hétig félreteszek mindenféle kérdést, hogy felszabadítsam a helyet annak, amit Isten mutatni szeretne, egyfajta böjtként.

Remélem lesz lehetőségem beszámolni Nektek!